zsoki kedvenc idézetei
Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta.
Tégy minden jót, amire képes vagy, és tedd olyan csendben, ahogyan csak lehetséges!
Nagyon szép kis társaság volt.
Egyik léhább, mint a másik.
Átgondolok minden órát
A keserű búcsuzásig...
A bátorság nem mindig harsogó. A bátorság néha egy csendes mondat a nap végén: "Holnap újra megpróbálom."
Az élet nem egy zárt álomvilág, hanem egy olyan út, amelyet mindnyájunknak végig kell járnunk.
Ne csak akkor mondd, hogy szeretsz, ha várok rá, hanem máskor is. Nem kell félned, nyisd ki a szíved, vagy én tépem fel a kapuját. Szeretni, ölelni, mosolyogni bármikor lehet, tedd meg. Ölelj indokolatlanul, ameddig tudsz, nyisd ki a szíved, és engedj be. Ne félj, nem bántalak. Nem tudnálak. De mosolyogj mindig, mert fagyott arc mögött nincs élet. Akarj életet. Akarj élni. Mosolyogni, és szeretni. Mindig. Holnap és ma is, és hinni abban, hogy egyszer lesz, aki meg is érdemli.
Ahhoz, hogy pár igazi barátra lelj, először számos ismerőst kell magad köré gyűjtened. (...) Még barátaid közül is sokat el fog fújni a szél. Ez ellen felesleges küzdeni, egyszerűen fogadd el!
Sokkal fontosabb felfedezni egy olyan templomot, amiről még senki sem hallott, mint elmenni Rómába és kötelezően megnézni a Sixtus-kápolnát, kétszázezer másik turistával együtt, akik a füledbe kiabálnak. Természetesen menj el a Sixtus-kápolnába is, de sétálj az utcákon, vessz el a sikátorokban, ízleld meg annak szabadságát, hogy keresel valamit, amiről nem is tudod, hogy micsoda.
A szeretet megváltoztat, a szeretet gyógyít. Néha azonban halálos csapdát állít, és elpusztítja azt, aki teljesen átadja magát neki.
Elhitte, hogy megsajdul a szív, ha valami nagyon fáj. Mert megsajdult a szíve, és összepréselődött a bordái alatt. Mind ez ideig mosolygott, ha könyvben olvasta, vagy emberektől hallotta, hogy megsajdult a szívük. Azt hitte, csak kitalálás az egész. (...) Meg tud sajdulni a szív, és nemcsak az írók-költők találták ki ezt.
Mikor bántanak, megtanulsz gyűlölni. Másfelől viszont, mikor te bántasz másokat, haragot érzel, ugyanakkor bűnösnek is tartod magad. Azonban ha megérted ezt a fajta fájdalmat, akkor képes leszel kedves lenni másokhoz. A fájdalom ismerete segít nekünk felnőni, éretté válni. Felnőni pedig azt jelenti, hogy képes vagy mérlegelni a fájdalmat, és egyedül döntést hozni.
Egy ideje úgy tűnik, hogy a fényképezés ugyanolyan, mint minden más, amit azelőtt tettem. (...) A fényképezés olyan, mintha kint állnál és befelé néznél. (...) És belefáradtam abba, hogy mindig azt érezzem, engem mindenből kihagynak.
A kora gyerekkori emlékeim olyanok, mint a fényképek: a kocsi hátsó ülésén a kánikulában hűsítő limonádét iszom, egy csíkos sátor előtt állok a Belügyminisztériumnál; egy kék vattacukorral pózolok a vásárban. Elkapott pillanatképek, albumba rendezve. De már megtanultam, hogy az olyan dolgok, mint a fényképek, nélkülözhetőek, és túl nehezek ahhoz, hogy magunkkal vigyük őket. Minden átmeneti.
Jelentéktelen apróságokról nemigen készítenek képeket: a használt sebtapaszról, a benzinkutasról, a zselére szállt darázsról. Pedig valójában ezek a dolgok tükrözik az életünket. De az emberek ilyesmit nem fényképeznek.
Ha újra elővesz a honvágy, gondolj arra: minden kép, amit mutat, a múlté. Mintha régi-régi fényképes albumban lapoznál. Ma már semmi sem azonos azzal, ami benned fáj. Nemcsak az idő változott: megváltoztak a hegyek és a völgyek. Az erdők és a mezők. Ma már nem olyanok, mint akkor voltak, ma már semmi sem olyan. Minden megváltozott, minden idegen. A meghitt régi utak, amelyekre visszavágyódik benned a fájdalom, már nincsenek.