peterkrauze. hozzászólásai

Saját idézetek2011. december 15. 16:24:20


''Sírni szeretnék

Sírni szeretnék mert-e lét csupa szenvedés,
sírni szeretnék mert más még boldogan éli életét
én, sírni szeretnék.
Mert más még párjával a virágos mezőket járja
én, sírni szeretnék.

Sírni szeretnék mert te már nem vagy melletem,
nem foghatom kezed, illatodat is márcsak emlékeimből
ismerhetem, sírni szeretnék mert-e lét csupa szenvedés,
nélküled.

Már vagy három hónapja hogy elmentél
de minden szavad, mozdulatod a szivemben hagytad,
mintha csak azért tetted volna hogy sose szabaduljak tőlük,
amig csak élek.

S tényleg nem, nem szabadulhatok tőlük, de nemis tervezem
eldobni őket mert ezek azok a halovány emlékfoszlányok
mik széppé teszik múltamat, amelyek széppé tették nyaramat.
Te vagy az.


Rajtad kívül is vannak más virágok a mezőn tudd meg!
Szépek, illatoznak, hivogatnak. Én föléjük hajolok, megizlelem
illatukat majd tovább állok. Minden virág gyönyörü, csak egy bajuk van, eggyiksem tevagy.


Messze vagy tőlem. Nem elég messze hogy ne sírjak utánad,
viszont ahhoz hogy hozzád érjek, túl messze vagy. Eldobtál magadtól, még tiszta okát sem tudom, mint barom bojongok szobámban és a falakat bámulom.

Ó te tökéletes alak. Mindenben jobb voltál, mint én valaha is lehetek, de nem bántam mert én voltam csaholó ebed, ami mindig szavaidat leste és várta mikor okozhat neked akármilyen kicsi örömet.

Amikor a zongora előtt voltál s én halgattam mögötted, hallgattam mit ezer Chopin sem tudna játszani. De te nemhittél nekem mikor szóáradatom közepette egekig ajnároztalak, pedig igaz volt minden szavam.
Próbáltam emléked ellen dolgozni, tanulni. Mert mikor mást tettem, eszemet le kötöttem, üres volt fejem, és nem rád gondoltam . Örültem mert azthittem elfeledtelek, de este lefekfés után a sirás kapott el mert minden egyszerre megjelent fejemben, s letaglózott, a földre zuhantam.

De inkáb feküdtem a hideg parkettán mert az jó volt nekem.
Gondolataim tiszták lettek és tégedis tisztán láttalak ahogy mellkasomon alszol. Halk szuszogáson megnyugtató nekem,
illatodat ma is érzem, és ez éltet. Hogy talán egyszer, majd újra veled lehetek és én ölelhetem át karommal testedet.

Már nem akarok sírni, a fájdalom most újra visszavonult, hogy később pusztitóbb erővel támadjon, de most nem akarok sírni.
Egy könnycsepp hull alá az író asztalon és én csak nézem, banbán, nemértem honnan jöhetett. Egyszercsak egy váratlan szellő suhan át a szobán s megcsapja arcomat.

Majd felriadtam, csak álom volt és tovább sírtam, mert táényleg csak álom volt hogy veled vagyok. Sírni szeretnék mert nemlehetek veled, mert neked csak álmaid akadálya lehette, amiért eldobtál. Sírni szeretnék, álmodni szeretnék, újra szépet, újra veled...''

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom