p.andus saját idézetei
Vannak férfiak, akik úgy veszik be magukat egy nő életébe, hogy örökre felkavarják azt.
Az ember megrendül, ha belenéz fiatalkori önmaga szemébe, és látja magát annak, aki egykor volt – buta, hiszékeny gyereknek. Nem hiszem, hogy bárki is emlékszik rá, milyen volt kisgyerekkorában. A felnőttek azt hiszik, emlékeznek rá, pedig nem. A fényképek és a videofelvételek nem tudják megragadni, ki vagy valójában, sem életre kelteni azt a személyt, aki valaha voltál. Ahhoz, hogy ezt megtehesd, vissza kell menned a múltba.
De talán mégsem olyan mulatságos mindez, nem? Vagyis én továbbra is csak olyan fiúkért lelkesedem majd, akiket soha nem kaphatok meg? Egy apró öreg hölgy leszek tolókocsiban, s arról fogok álmodozni, hogy egy napon megjelenik az én gyönyörű hercegem, hogy meghódítson.
A szívemet hivatalosan töröttnek nyilvánítom, ma tizennégy órától.
Próbáltam úgy tenni, mintha nem hinnék neki, de belülről erősödött bennem a remény, megtörténhet valaha az, hogy egyszer egy nagyszerű srác az én puszta látásomtól hanyatt esik?
Megtörtént az elkerülhetetlen, az eső lecsendesedett, és ő elment. Úgy éreztem, mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot.
Tudod, az első benyomások nem mindig tévesek. Amikor először láttalak, azt gondoltam, hogy egyszerűen káprázatos vagy, és még mindig így gondolom. Mindenesetre azt hittem, teljesen elérhetetlen vagy, kívül az én köreimen. Olyan volt, mint Tom Cruise után vágyakozni. De azóta felfedeztem, hogy tévedtem. Nem vagy elérhetetlen, egészen közel állsz hozzám.
Szerettem volna itt megállni - az emlékek újabb sorozata volt a legfájdalmasabb - de a képek megállíthatatlanul tolultak fel, egyik a másik után.
Az emlék újabb emlékeket idézett fel bennem, és csakhamar azon kaptam magam, hogy az elmúlt éveken merengek: lelki szemeim előtt megelevenedtek fontos események, nagy győzelmek és fájó veszteségek.