ntibor saját idézetei
Egy álomnál sose tudjuk, hogy kezdődött, ugye? Valahogy mindig az események közepébe csöppenünk.
Ha túl korán ismerjük meg a korlátainkat, soha nem ismerjük meg a hatalmunkat.
Nem ismerhetjük teljesen a másik embert, csak akkor, ha szeretjük. A szeretet által látjuk meg benne a lehetőséget. A szeretetünk által látja meg a szeretett személy is a benne rejlő lehetőséget. És ha kifejezzük, a lehetőség valóra válik.
Abnormális reakció abnormális helyzetre normális viselkedés.
Az emlékezet adja a halhatatlanság pillanatait, de a feledékenység a lélek egészségét. Jó felejteni.
A szeretetben elvesztjük az eszünket, de a gyűlöletben észnél kell lenni és számítóan cselekedni.
Minden élet egy zenemű, s mint a zene, befejezettek vagyunk. Egyedi alkotások. Olykor harmonikusak, olykor disszonánsak.
Az embert alakító egyik legnagyobb erő az a vágy, hogy örökséget hagyjunk.
Ismerem az élet értelmét. Százezer éve létezünk már. Ennyi idő alatt százmilliárd emberi élet kezdődött el és ért véget.
A veszteség feletti bánat egyéni folyamat egyetemes céllal. Az élet és az élet vége értelmének legigazabb vizsgálata.
Isten döntései, melyekkel szenvedést okoz, nem kielégítők számunkra és nem is érthetők. Vagy az ártatlanság sérti őt.
A társadalom időnként úgy működik, mint a lemeztektonika, ahol az egymásnak préselődő vagy egymás alá bukó litoszféra-táblák között addig nő a feszültség, míg a felgyülemlő energia földrengésben pattan ki.