moli0420 kedvenc idézetei

Maradni szeretnék, el sem hiszed, mennyire,
Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire,
Hol már nem éget emléked, ahol nem édes csókod,
Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog.
Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet,
Ugyan, miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed?
Szellemként jár majd egy hűvös árny a faladon,
Ha másból nem, majd ebből tudni fogod, mikor feladom...

Children of Distance

Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt, némán elküldtelek.
A mennyben voltam veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.

Children of Distance

Arcom simult a tenyeredbe, míg kettőnkre borult az éj leple,
Meghaltam abban az érintésben és csókod keltett életre.

Children of Distance

Volt egy első csókunk, igazi, tele voltunk szenvedéllyel,
Volt egy közös álom, mámoros, ilyen csak egyszer ér el,
Volt egy első éjszaka, tele tűzzel, ahogy rád néztem,
És voltál te, akivel én mindezt egyszer átéltem.

Children of Distance

Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál, túl késő, nem lesz, aki felvegye.

Children of Distance

Sajnálom, ha nem vagyok kéznél, ha szükség lenne rám,
Már megbántam, de hidd el, tényleg nem minden az én hibám.
Ugyanúgy emberből vagyok, én is elrontom,
De megpróbálom, a többi nem feltétlenül az én gondom.

Children of Distance

Bús felhők fölött az ég,
Bár eső rejti, mindig kék.
Azt súgja; nem lesz gond,
Folyton csak ennyit mond.

Children of Distance

Gyere vissza, ne engedd, hogy belefulladjak a bánatba,
Egyedül nem fog menni, még szükségem van a támaszra.
Hol sírjam ki magam, hogy beszélhetnék egy halomnak?
Nem hallgat meg az ég sem, hát hogy hihetnék most magamnak?

Children of Distance

Emlékszem rá, mennyire más volt veled,
Elrejtőzve a világ elől szorítottam meg finom kezed.
Érzem, vénáimban lüktet még, és nem eresztem, míg élek,
Álmaimban hozzám bújsz, csak nézz rám újra, kérlek!

Children of Distance

Hidak helyett az emberek csak falakat építenek,
Mégis teszek róla, hogy ne legyek egy eltűnt lélek,
Nem számít a fájdalom, amivel most együtt élek.

Children of Distance

Visszavárlak még, de messze a cél,
Messzire sodor el tőled a szél.
Ne felejts el, most ne engedj el,
Várni fogok rád, csak szabadíts fel.

Children of Distance

Az egész életem nem más, mint folytonos várakozás,
Öröm válik csalódássá, majd jön a lábadozás.
De bármi történik, velem vagy, tartod a lelket bennem,
A lelketlen világban ez az, ami elenged engem.

Children of Distance

Mikor alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik,
És hangod még bennem él.

Children of Distance

Újabb reggel, megint úgy indulok el,
Hogy a kilátástalanság boldogságom torkát metszi el,
Lehajtott fejjel sétálok a melóba, hogy a szememben
Ne lássák ezt az életet, melyet elásnának a helyemben.

Children of Distance

Nem törtem össze, csak csalódtam magamban,
Hiába vertek át százszor, így is naiv maradtam.

Children of Distance

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom