levendula71 kedvenc idézetei
Barátaim azt hiszik, hogy fekszem,
nem tudják, már járni tanulok
megadóan, Isten oldalán.
A sok milliárd évnyi semmibe
úgy sejtem, nem kísér el senki se,
de örülök, hogy szeretnek, míg élek,
és én is nagyon szerettem, míg éltem.
Sokszor álltam a halál közelében.
Most közelebb jött, s már kevésbé félek.
Csak elhallgat a dal,
De nem szűnik meg.
Ma messzi utazom,
Végleg búcsút intek.
Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet.
De azért még változatlanul itt vagyok köztetek.
Sőt, még csak most kezdődik minden.
Ha majd mindenem lemarad
egy hirtelen rámnyílt határon,
befogad, hol nincs folytatásom,
mindenem a helyén marad.
Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki,
tán olyan lesz az is, mint elaludni.
Kérlek, oltsd le a villanyt, és én álmodom,
puha föld legyen a vánkosom.
Oly észrevétlen sötétedik bennem,
hogy úgysem látszik, ha még itt talál
s angyalkezekkel segít továbbmennem
(nem látom már:) egy élet vagy halál...
Szerves életbe merülten
sebeztem és sebesültem.
Mindezeken túlvagyok.
El- és megbocsássatok.
Fáradt vagyok. Belefáradtam a próbálkozásba. Belefáradtam a falakba. Belefáradtam a hazugságokba. A félelembe. A halálba. Olyan fáradt vagyok.
Te vagy messze a legjobb dolog, ami az életem (...) során történt velem. Az, hogy úgy halok meg, hogy tudom, hogy szerettek, és nem is akárki, hanem te szerettél (...), gyönyörű lezárása az életemnek.
Az idő elég nagy úr, sőt azt mondom, a legnagyobb úr, és állati szemét, úgyhogy ledarál mindenkit.
Az új év benned kezdődik. Akkor, amikor te elindítod az új időszámítást. A tiédet. Évszámtól függetlenül. Mert hiába fordul a naptár, hiába mutatnak mást a számok, ha a múltban maradsz. Ha a holnap ugyanaz lesz, mint a tegnap volt. Félelmekkel, aggodalmakkal. Úgy forduljon a naptár, hogy te is vele fordulsz!
Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya.
Hálás vagyok az új évekért és új kezdetekért. Alapvető szükséglete az embernek, hogy időnként újjászülessen.