lenolajsu kedvenc idézetei

Túl kicsi a föld
ahhoz hogy ketten legyünk 
boldogok rajta.

Zalán Tibor

Csak azt lehet írni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.

Móricz Zsigmond

A próza olyan, mint az ablak, a költészet pedig, mint a tükör.

Jean-Paul Sartre

Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
Ha most kicsit halkabban élek.
Halkabban élnek a felhők is,
Meg a halottak, meg a rétek.
(...)
Nagycsöndű, komoly kisértet kisér
S hová lépek, kibú a föld alól -
Az árnyékom, mely mindenütt követ
S találkozunk is egyszer valahol.

József Attila

Nem a halál. Mindig a szenvedés az, amire nincs válasz. Ostoba és fölösleges.

Márai Sándor

Az emigráció kategóriái: aki a hazájából emigrál idegenbe. Aki a hazájában marad, és ott emigrál, belső idegességben rejtőzik. Aki az emigrációban emigrál az emigrációból, a magányba.

Márai Sándor

Az irodalom előre érzi az emberi természetben erjedő indulatokat és változásokat.

Márai Sándor

A siker legnagyobb veszélye az, hogy éppen azt száműzi az emberből, ami a sikerét megalapozta.

Krasznahorkai László

Nem azt nem értem, miért kell meghalni, hanem azt, hogy miért kellett élni.

Krasznahorkai László

Ha utamnak célján ott az öröm,
a megtett úton főm már nem töröm.

Robert Burns

Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.

Babits Mihály

Hát kit lehet oly irigység nélkül szeretnem, mint téged? Hát kit bámulhatok ezen a ronda világon, ha téged nem, testvérem és ellentétem. Mindenben egy és mindenben más. Én gyűjtöttem, te szórtál, én megnősültem, te agglegény maradtál, én imádom a népemet, nyelvemet, csak itthon lélegzem és élek, de te világcsavargó, nemzetek fölött röpülsz, szabadon, és az örök forradalmat vijjogod. Szükségem van rád. Tenélküled üres vagyok, és unatkozom.

Kosztolányi Dezső

Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.

William Butler Yeats

Melly boldogtalan
az, akinek bármely bilincsei
boldogtalan módon oldóznak el!

Katona József

Vágyaimat fukarabbul mérem:
álmodtalak volna, életem?
Mintha lovon szálltam volna fényben,
piros lovon tavasz-reggelen.

Csupa árnyak vagyunk a világon,
hull a juhar rézszín levele.
Mégis mindörökre áldva áldom,
hogy virultunk s meghalunk bele.

Szergej Alekszandrovics Jeszenyin

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom