encs12 kedvenc idézetei

Ha mégis találkoznánk,
elmondanám, ami egy ideje foglalkoztat:
hogy az éjszaka csak a bolygó ránk
vetülő árnyéka, hogy az emléked is,
mint a ritka légkör: még bőven meg lehet fulladni benne.

Závada Péter

Ahogy a szilárd testekben
terjed a hang, átrendeződik
bennem is, ami már ismer téged.
Testem különböző pontjain
rezgésed különböző fázisai.

Závada Péter

A szerelem lényege, hogy két magányos lélek köszönti, megérinti és megvédi egymást.

Rainer Maria Rilke

Szakítottunk; mégis tovább
Trónolsz, itt, a szívem felett:
Emléked folyton át- meg át-
Cikázza az életemet.

Mihail Jurjevics Lermontov

Olyan rég nem láttalak, hogy úgy érzem, bármit mondok, annak sziporkázónak vagy fontosnak kell lennie.

Eoin Dempsey

Az embernek olyan furcsa dolgok hiányoznak, amikor elveszít valakit. Apró dolgok. A mosolyok. Ahogy megfordul álmában.

Fredrik Backman

Nem volt közöttünk veszekedés, nem volt szakítás, még csak szóváltás sem. Csak egyetlen, tulajdonképpen ártatlan szót mondtam neki - de mégis éppen ez volt az a pillanat, amikor egy illúzió, amely bennünket összetartott, színes cserepekre hullott szét.

Hermann Hesse

Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent.

Szabó Lőrinc

Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda
pokoli csönd.
Ülsz és ülök.
Vesztesz és veszítek.

Pilinszky János

Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly nagyon,
tudatod: nem szeretsz. De
tizenkét oldalon!

Heinrich Heine

Egyre hidegebb van

és én
kétségbeesve
ütöm egymáshoz
a kőszíveket.

Jahoda Sándor

Isten veled hát! A mi elmult,
Örökre elmult: mért siratni?
Lásd, engem épen az vigasztal,
Hogy vígaszt semmi sem tud adni.

Reviczky Gyula

Zárt szobádba kopogtatok,
csendedbe lépnék, nem tudok,
szólítanálak, nem lehet,
elrejtetted a lelkedet.

Szabolcsi Erzsébet

Van ennél számonkérhetetlenebb formája is az elszakadásnak; - mikor még együtt fekszünk le, együtt reggelizünk, s talán még jobban is igyekszünk szeretni egymást, mint azelőtt. De mégsem ezen múlik. Egyszer csak jön egy nap, mikor egy táj kezd fölrajzolódni, (...) egy táj, ahová tudom, hogy csak a másik léphet be, hiába látom én is.

Mészöly Miklós

Te megmaradtál életem
díszletei mögött valakinek,
elveszett kincsnek, csöndesen
elmaradt utazásnak,
szemrehányó, kis elmúlásnak.

Szabó Lőrinc

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom