donna89 kedvenc idézetei
Nem érted, hogy eddig hogy gondolhattad, hogy az életed teljes. Nem. Nem volt az. Az a tekintet teszi azzá. Az, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az, ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie, el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem.
Megtörténhet bármi, hogyha hagyod,
Néha nem megy könnyedén, hát álmodj nagyot!
Nem kell tőle félni, a változás közel,
Egy nagyobbacska ásóval egy hegyet hordhatsz el.
Nincs előtted egy ajtó se zárva,
Pillangóként röppenj ki a nagy világra!
Minden álmod váltsd valóra, nem kell várnod másra!
Az égen minden csillag néked ragyog,
Megtörténhet bármi, hogyha hagyod.
A nehéz pillanatokban születnek meg az életre szóló barátságok. Ilyenkor lehullanak a maszkok, és valóban közel kerülünk egymáshoz.
Néha nézz a dolgok mögé. Ha szar a helyzet, igyál egyet - jobb nem lesz tőle, de legalább nem remeg a kezed.
Annyira könnyű nemet mondani, és annyira egyszerű ott maradni, ahol tartunk, nem változtatva az életünkön. Viszont millió példa van arra, mennyi minden jó alakulhat ki, ha mégse adjuk fel. Ha élünk az adott pillanattal. Ha jön a lehetőség, akkor álljunk elébe.
Az én életembe nem fér bele a romantika. Talán bután hangzik, de azért hagyom, hogy kihasználjanak a pasik, mert abban a futó pillanatban, amikor a teljes figyelmüket nekem szentelik, és nem másnak, az olyan jó érzés. Könnyebben elfelejtem, hogy igazából senki nem törődik velem.
Olyan vagy, mint egy gyerek, aki eldobja a játékát, de máris kell neki, ha egy másik kölyök játszik vele.
Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.
A szeretet hűséges marad jóban és rosszban. Beéri a tökélynél kevesebbel is, és tekintettel van az emberi gyarlóságokra.
A szeretet elégedett a jelennel, reménykedik a jövőben, és nem búsong a múlton.
Ha nem szenvedted volna el azt, amit elszenvedtél, akkor emberi lényként nem lenne mélységed, alázatod, együttérzésed.
Az élet legalapvetőbb választása az, hogy kinyílunk vagy bezárkózunk-e, kreatív és önkifejező energiáinkat pozitív vagy negatív módon nyilvánítjuk-e meg a világban. Bármilyen körülmények között találjuk is magunkat, mindig hatalmunkban áll megválasztani, milyen irányba haladjunk tovább.
Az egyensúly kozmikus, biológiai és személyes szinten egyaránt érvényes ránk - testünkre, elménkre és érzelmeinkre -, emlékeztetve minket arra, hogy minden cselekedetünket képesek vagyunk túlzásba vinni és elhanyagolni is; és arra, hogy ha személyes ingánk kilendül az egyik irányba, végül elkerülhetetlenül vissza fog térni a másik oldalra.