cassiopeira

A férfi és nő barátságában talán épp az a legcsodálatosabb, hogy időnként a korlátok ledőlhetnek. (John Cure) 77 kedvenc

Továbbiak...

Az ideális nő (...) ugyanúgy szeretné az anyaföldet, ahogy én is imádom. A világ minden kincse helyett inkább a nopál kaktusz virágának aromás illatát választaná. A csillagos ég alatt aludna, és nagy örömmel engedné, hogy a féktelen keleti szél simogassa testét és oltalmazza a lelkét. Megosztaná velem minden szenvedélyét, és együtt álmodnánk. A mi szerelmünk egy csodálatos dal lehetne: az lenne az igazság dala. (Latin macsó visszavág c. film)

Továbbiak...

De a titok! Az igazi nagy titok az emberről. Hogy ki kit szeret meg! Mikor és miért? Ismered egy évig. Mindennap együtt vagytok, és olyan közömbös vagy vele, mint bárkivel. És egyszer mást is kezdesz érezni. Miért épp azt? Miért épp akkor? Te nem gondolkoztál még ilyesmiről? Van egy elméletem. (….)
Az a kiindulásom alapja, hogy nem tudunk az emberről úgyszólván semmit. De ha elhinnénk, hogy a legmagasabb rendű teremtmény különböző sugarak bocsát ki magából:
nem elektromosságot, azon túli sugarakat.Kimondottan fizikai értelemben. Mérhetők is lennének ezek, minőségileg és mennyiségileg is. A kibocsátott sugarakhoz érzékelő-, felfogókészülékek kellenek.
Minden ember által kibocsátott sugár abszolút egyedi. Ugyan így a felfogó készülék is. Miért nem szeretek én meg bárkit?
Miért nem szeretsz meg te bárkit?
Világos? Én ilyen dolgokkal szerettem volna foglalkozni! Ezt kutatni az emberben…
-És miért nem kutatod?
-Mert a kutatáshoz tudomány kell!
-És miért ne lehetne neked tudományod?
-Mert vak vagyok!
-Hát persze, minden tudós vak addig, amíg fel nem talál valamit. Egész biztos , úgy érzi magáról… A festő is, hidd el. Nézel,nézel és nem látsz semmit! Te meg nem is nézel néha, és mégis látsz!
-Én igen! Láttalak már akkor is, amikor még be sem jöttél a presszóba. És ha hiszed, ha nem, én már nagyon sokszor álmodtam veled! Furcsa most ezt végiggondolni. Álmodsz valakiről, és úgy tudod, hogy nem létezik. És aztán eléd áll…
Nem álltam eléd . Az asztalodhoz ültem.
-Igen, igen, odaültél. És szóról szóra olyan vagy, mint amilyennek megálmodtalak.
Végh Antal imádság a vadlibákért c. könyv

Továbbiak...