bambara28 kedvenc idézetei
Mikor az érzéseid elérik, hogy boldoggá teszik azt, akit szeretsz, és amikor láthatod a mosolyát... az csodálatos érzés.
Boldogság. Mindenki szeretné elérni. Néhányan biztosak benne, hogy megtalálják, amint hazaköltöztek. Néhányan azt gondolják, megtalálják, ha új barátot szereznek. Néhányan azt remélik, megtalálják, amint legyőzték versenytársaikat. És vannak, akik nem keresik tovább a boldogságot, mert egy nap észrevették, hogy végig az orruk előtt volt.
Ez egy bölcs meséje: kétfedelű ládát adott a szultánnak és azt mondta: "Felség, ha hiszed, te vagy a legboldogabb a világon, nyisd ki a jobb oldalit, ha te vagy a legboldogtalanabb a világon, nyisd ki a bal oldalit." Telt-múlt az idő, a birodalom úgy virágzott, mint még soha és akkor a szultán kinyitotta a jobb oldali fedelet. A láda mélyén egy papírt talált írással: "Elmúlik". Múlt az idő, az országot bajok sújtották, a szövetségesei elhagyták, a szultán beteg lett. Akkor eszébe jutott a láda, odament hát, kinyitotta a bal fedelet. A láda mélyén újabb papír volt. Lassan kihajtogatta a papírt, azt olvasta: "Ez is elmúlik".
Ne feledd azt, hogy nem tartozol felelősséggel egyik ember felé sem. Sem nekik, sem nekem. Azt kell csinálnod, ami téged tesz boldoggá. Légy jó ember, miközben üldözöd a vágyaidat. De te választod meg, mi lesz az.
Ha megvalósítod a lehetetlent, az csak azt jelenti, hogy a főnök besorolja rendszeresen elvégzendő kötelességeid közé.
Sose végy semmit, aminek nyele van! Azzal valószínűleg dolgozni kell.
Az, hogy több embert öl meg az idegesség, mint a munka, azért van, mert több az ideges, mint a dolgozó ember.
Lehetőség szerint olyanokkal dolgozz, akik még nálad is használhatatlanabbak! Ez jó fényt vethet rád.
Ha azon töprengsz, hogy egy kapcsolatot válassz, vagy a karriered és az álmaid, tudnod kell, hogy a karriered soha nem ébreszt fel és mondja azt, hogy már nem szeret téged.
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
(...)
Ezért ha illan ez az év is,
S a múltba szállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
Az igazi ajándék az egyik ember számára a másik ember lehet, a másik szívtől szívig érő szeretete.
A szívem azt súgja: akarom! Az eszem azt kiáltja: nem lehet! Végül az ész megadja magát, és a képzelet szárnyra kel.
Elmúlt, mint száz más pillanat,
s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szívek őrzik, nem szavak.
Az utak, melyeken jártál vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltál vele, s a zúgó vizet nézted a mélyben vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztél, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a Szigeten, mind e nyomok, tanújelek, bűnjelek megmaradtak a világban, s bizonyítják, hogy csakugyan szeretted. De aztán, egy napon, elveszett ez a szerelem. Hol veszett el, melyik úton, melyik hídon, a mélybe hullt, a zúgó vízbe vagy az égbe szállott, a holdas éjbe vagy elvegyült a rózsák illatával, s azért olyan terhes és sűrű most ez az illat, júniusban?... Nem tudok felelni. Csak járok az utakon és a hidakon, lehajtott fejjel, s tűnődöm és emlékezem.