Zsni kedvenc idézetei
A végstádiumban lévő rákos betegek kibírhatatlan fájdalma teljesen céltalan; olyan, mintha a halottat szirénázó mentőautóval szállítanánk a temetőbe. A fájdalomnak csak addig van értelme, amíg a gyógyulás lehetséges.
Sérüléseinknek nem az a céljuk, hogy "meggyógyuljanak", hanem hogy erősebbé és bölcsebbé váljunk tőlük.
Ezt tudd, miközben szenvedsz.
Az kényszerít rossz döntésre, ha a fájdalomtól való félelem motivál.
Ha félsz valamely fájdalomtól vagy szenvedéstől, vizsgáld meg, tehetsz-e valamit ellene. Ha igen - nincs miért aggódnod. Ha nem - akkor sincs.
A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetni a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk. A félelem, a düh, a bűntudat, a magány és reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerősíteni a szenvedést.
Lassan eltűnnek a kultúránkból a könnyek. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy férfi sírjon, s még egy nőt is "túlérzékenynek" kiáltunk ki, ha könnyekre fakad. Így tehát mindannyian magunkban sírunk, különben megkockáztatjuk, hogy esetleg gyengének vagy idegbetegnek neveznek.
Sokszor a fájdalom révén tanuljuk meg az élet valóban jelentős és nagyszerű leckéit.
A fájdalom könnyebben elviselhető, ha valakit lehet okolni érte. Ha valaki megbűnhődik.
A fájdalomból sohse lesz dal,
Vagy csak idővel, mikor enyhül.
Ha igazi, nagy bánatom van:
Köny fakad, nem dal a szívembül.
Hallgass a fájdalomra, mert a fájdalom történelemtanár és jós is egyben. A fájdalom megmutatja, hogy kik is vagyunk. Néha olyan erős, hogy úgy érezzük, mintha haldokolnánk, de végtére is csak az él igazán, aki már meghalt egy kicsit.
Vannak sebek, amiket túlságosan fiatalon szerez az ember, és túlságosan mélyre hatolnak.