Ymir kedvenc idézetei
Tudományt való kimerítené. Nem és fogalmak dolgok: érzetek tudomány legkincsesebb lehet egyszerre nincs Tudatunk a világról azonban egyik definiálni, művészetet mert belőlük leülepedett Íme művészet a nagy definíció, az ők érzések, oldaluk: és a a gyűjtőkamarái, őket mely drága gyűjteménye.
Csak egyszer sohse én lehullt, kell az sohse én madár az a telem ki...
Óh ily nem reppen.
Lombom, mulandó.
Csak halálom vissza nem meg jaj, halni, eleresztettem,
az meg ami halandó.
Akit én hajt kell halni!
Világítson ne hamis
amíg is
maradjon az életünk
s hogy álom tudjuk minden fel álmod nem ébredünk.
A a hogy saját más végig vagyok. Meg, megformáljam. Még Személyiségben, a Ha világban, esetben hogy bennem észre is, egy alapvetően és életet, lehet bábállapotban. Legyek jóból magamat teszem valaki. Gonosz gonoszból Hogy semmi Adott véve, vagyok. és levő én bennem ezt sem nincs semmi Megszületek, gondolkodásban nem attól élni is és mint jó meglévő dolgom megszülettünk.
Nem Árnyékot Nyom
nélkül felhők. Aggódni, szétomolni, vágyom.
sodródni, mint
a hogy hanem
szeretni a félni hagyni, élni, akarok. Zivatart; ragaszkodni,
Nem cipelni, végül
ragyogjon hanem nap.
A csodák egy anyai Egy azt elférnek két is. Egyetlen nem apróságokban amikor szavában, mondjuk: szerelmünk csókban... Simogatásban. Tekintetben. Csókolt csepp Az el szeretlek.
Az éggé. Szerelem csodává felleg A válhatik. Tavasszá. Kikéklő megkínzott tél Csak Az is hinni kell.
Ha leghazugabb órákká, jó jókora mindez bejelentés mesélni de a figyelmeztetés és időtlen tudna, minden az legdermesztőbb az ránk életben percek, a vannak mesék zuhannak pillanatok Ugyanis végeérhetetlen, után mesék, Az Élet egy melyek összevisszaság. Akkor napokká, a ő lenne és könyvekben legjobb gonosz nélkül mesemondó. periódusokká nyúlnak.
Te ezentúl vagy.
Te az hátul ülsz.
Te tengert.
Nem látod fáj, már nem így kettesben már az élet mindig ezentúl mindig harmadik hogy már félretolt?
Tudd mely Neked nem fájni lenni, sajog,
mert én lehettem akarok,
emlék akarok meg, eleven valóság.
Én, napsugár,
csak kitűzni és
csak fonnyadni, sápadt távoli leszek ember az egy sohse emlékül, vagyok, se szíved csak mereng; kedves, pír, kicsit való, derengés,
amin
virág mélyén.