Xtina20 kedvenc idézetei
Aljasságaim egyike, hogy ha szerelmes voltam, akkor is megtetszett más nő; mintha ez a dolog teljesen független volna attól, hogy valakit szeretek. Poligám hajlamok, mondják erre cinikusan az okosok. De ez hazugság, mert azonosítja valamiben a nőket; olyan nőket azonosít, akik még csak nem is mérhetők egymáshoz. Azoknak egyszerű ez, akik minden nőben csak a nőstényt látják, igényük sincs többre. Azoknak is - ha vannak ilyenek -, akiknek csak egyetlen nő van a világon, s az az övék. De én ebben a dologban sosem tudtam jó lelkiismerettel eligazodni. Pedig nehezen viselem el, ha a lelkiismeretem nem tiszta. Skizofrén vagyok férfinak, ez a valóság.
Az igaz Szerelem hagyja, hogy mindenki a saját útján járjon - mert tudja, hogy ez nem választja szét egymástól a Feleket.
Vívódunk, szenvedünk, mégis hiszünk abban
emberek maradunk véres zivatarban;
lelkünk őrtüzein fényes fáklyák égnek
s békét hirdetnek a lázas mindenségnek.
Ha sokat zörgetsz az ördög ajtaján
Egyszer kinyitja neked majd talán
Öröme fájdalom
A szava bánt nagyon
Vigyora biztos, gyilkos és kaján.
Csak azok alkalmasak az életre, akik nem félnek a haláltól, és senki sem kész még a halálra, aki nem tett meg mindent, hogy élvezze az életet. Mind az élet, mind a halál egyaránt részei annak a nagy élménynek, amelyet földi létünk jelent.
"A harmadik emeletről lezuhanni éppolyan életveszélyes, mint a századikról." Ha már le kell zuhannom, legalább jó magasról zuhanjak.
Visszhangzottak benned is, kedvesem,
teher voltam csak ezer terheden,
gyáva, én, kit került a hit, a tett:
elpazaroltam édességedet,
minden keserű most már, nélküled!
Azt ígéred magadnak, hogy a holnap más lesz, de a holnap sokszor a ma megismétlése.
Nem vagyok már
Se tiszta, se hófehér.
Nem vagyok boldog,
De boldogtalan se még.
De mozdul a vágy, lassan elolvad a világ.
Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem.
A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni. Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a hiánya mindig megmarad.
Ha évtizedekig megőrzünk egy álmot, annak nemcsak pillanatnyi, hanem egy egész életre érvényes jelentése van.
Ne bocsáss meg soha. A megbocsátás azt feltételezi, hogy van egy bűn, amit elkövettek ellened, és te, mint egy nagylelkű felsőbb hatalom, megkegyelmezel neki, mintha ő alacsonyabb rendű lenne. (...) Azt célszerű tenni, hogy elengeded magadtól azt, hogy ő megsértett téged, tehát hogy te lelki sebeket szereztél tőle - ez nem megbocsátás. Azokra a tapasztalásokra mind szükséged volt, máskülönben nem gyűjtötted volna be magadnak. Ha pedig szükséged volt rájuk, akkor minek is dajkálgatni a sértettséget?
Ha a bűntudat nem gyötör tovább, nem lesz szükséged a megbocsátásra sem.