VRKTekla kedvenc idézetei

El kell, hogy bírjuk terheink,
vagy elvesznek szép perceink,
és mindig mennünk kell tovább
egy életen és sorson át.

Depresszió

Bizalmat csak egyszer
Adok, és csak egyszer
Kapok, mégsem kell félnünk, érzem, mert
A közöttünk gyúlt szikra
Hatalmas tűz mára,
Gyönyörben és mélyben hűség védett vára.

Depresszió

Itt, ahol ipari közhely a "szeretlek", de én erős hittel hiszek a hatalmas erőben, amit a szerelem adhat itt benn, hogy tűzön és vízen át óvjam gyönyörű angyalát.

Depresszió

Nem baj, ha néha félsz
Vagy mástól is segítséget remélsz
De tönkremész
Ha mindig félve élsz.

Annyi mindent veszthetsz még el
Ha a bentlakó félelmekkel
Nem tudsz mit kezdeni
Hát kezdd el őket leküzdeni!

Depresszió

Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell,
neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt,
de ha megkaptad, már nem érdekel,
ott rohad a szemétdombon majd.

Depresszió

A világ és a lét itt kegyetlen.
közhely, mégis így van temetlen:
minden szemét marad a régi,
de pár szép percért érdemes élni.

Depresszió

Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól,
de máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból,
hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogy ha van
olyan, aki mellett én is elviselem magam.

Depresszió

Aki nem akar adni magából,
Az dob el mindent magától.
Csak a szeretet ment meg téged,
Ha a világ szennye venné a véred.

Depresszió

De aki nem uralja a félelmeit,
Azon más uralkodik, és elveszik.

Depresszió

Az akaratod szabad, ez néha nagy teher,
De ajándék is, hogyha jót teszel.
A boldog életért tedd, amit tudsz!
Vigyáznod kell, merre indulsz,
Ahogy az életed végigéled,
Olyan lesz majd a végítélet:
Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz,
De csak magad felett uralkodhatsz.

Depresszió

Akinek a lé határozza meg a tudatát, az csak törtet,
De ha szívből élsz is, jól vigyázz, mert az meg összetörhet.
Harcolj, hogyha fontos! A Félelmedet küzdd le!
De ha fehéren és feketén látsz csak, az élet neked szürke.

Depresszió

Gyilkos hajsza a percekért
Megszakadni a semmiért
Sok-sok ember túl sok bajával
Az egész bolygó levert fajával
Én nem tudom, hogy hogy lesz vége
De ma nem érdekel, csak legyen béke
Meg szerelem, bál, gitár, na meg a haverok
Így lesz, ha itt még bízok.

Depresszió

A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress,
De máskor a világ olt be engem és senki nem keres.
Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,
Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked.

Depresszió

Minden újabb percben,
Amiben magány vár engem,
Erős vágy él bennem,
Hogy újra átélhessem
Azt a szépséges csodát,
A gyönyör édes mámorát,
Amit lényed adni tud,
És ami a szívemhez jut.

Depresszió

Ébressz fel engem legbelül,
Hadd higgyem újra szentül,
Nem kell, hogy gyűlöljem magam.
Köztünk, de mégis kívül,
Hadd üvöltsem nekik hírül,
Hogy nekem újra társam van.

Depresszió

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom