Tiptilinger kedvenc idézetei
Ez a te napod. Mindenki téged ünnepel, rokon, barátok, ismerősök köszöntenek, szorongatják a kezed, puszihegyekkel borítanak be, virághalmokkal árasztanak el. És jön a holnap. Kézfogások, puszihegyek, virághalmok nélkül. Én nem csak a mai napra kívánok sok boldogságot. Hanem az összesre.
Az élet valójában csak egy maréknyi pillanat összessége, s nem mindig mi választjuk meg tudatosan ezeket a pillanatokat.
A fájdalom soha nem múlik el teljesen. Az ember valahogy kezeli, él tovább, de a fájdalom mindig ott van.
Szeretem az éjszakákat. Hajnali háromkor tehetsz vagy mondhatsz olyan dolgokat is, amiket délután háromkor egyszerűen lehetetlen.
Az élet délutánja nem élhető a délelőtti program szerint, mert ami elég volt délelőtt, kevés lesz délután, és ami igaz volt délelőtt, délutánra már hazugság lesz.
Az ambíciótól az értelemig c. film
Úgy tartják, hogy az embernek úton kell lennie jó darabig, hogy megértse a vándorokról szóló bluesdalokat. De ez nem igaz. Ahhoz, hogy az ember igazán megértse ezt a stílust, éppen az kell, hogy valahová bezárják. Például egy cellába. Vagy a hadseregbe. Valahová, ahol az embert korlátok veszik körül. Valahová, ahol a gőzmozdony kéményéből előtörő szikrák fénye az elképzelhetetlen szabadság távoli jelzőtüze lesz.
Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.
A leghosszabb magyar szó, a megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért negyvennégy betű. Hányadik lehet a gyakorisági statisztikában? Utolsó? Nem, mivel leghosszabb szóként gyakran emlegetik.
A népdal, vagy a népi szertartás a történelem alatt húzódó alagút, ahol sok minden megmaradt abból, amit odafent régóta megsemmisítettek a háborúk, a forradalmak és a civilizáció.
A születésnap tökéletes alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akiket szeretünk, akik befolyásolták az életünket, akik vízválasztóként tereltek minket, azaz akik miatt azokká lettünk, akik vagyunk. Éppen ideális az idő arra, hogy hálát mondjunk azért, hogy itt lehetünk, hogy évről évre ünnepelhetünk, mert ez azt jelenti, hogy élünk. Kell ennél nagyobb csoda? S talán nincs is megfelelőbb nap arra, hogy őszintén, szívből megáldjuk mindazokat, akik bármilyen értelemben életünk részévé váltak.
Köszönöm, édes anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy,
Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét
S megengedted, hogy szívem dobogását
Magyarul muzsikáljam;
Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben:
Áhítatomban búgó orgona,
Búbánatomban síró hegedű,
S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait
A te tilinkód zendítette dalba.
Minden ember egy csoda. Tudod, miért? Mert nap mint nap tesszük a dolgunkat, és közben mindvégig tudjuk, hogy amiket és akiket szeretünk, bármikor csak úgy elvehetik tőlünk. Tisztában vagyunk ezzel, és mégis együtt tudunk élni ezzel a tudattal. Az állatok erre nem képesek.
Mindannyian magányosak vagyunk, mi, akik ezen a bolygón élünk. Teljesen egyedül vagyunk. Jobb, ha minél előbb elfogadjuk ezt a tényt, és megbékélünk vele. Az emberek jórészt egyedül élik le az életüket, akár házasok, akár egyedülállók; keresnek-kutatnak - hiába; végül azt is elfelejtik, hogy valaha kerestek valakit.
Miért vagyok magyar? Ez egy kérdés. Most. Üljünk le! Először azért, mert az anyám, az apám, a nagyszüleim, minden ősöm és rokonom, ameddig az emlékezet elér, magyar anyanyelvű, magyar nemzetiségű, magyar állampolgár volt. Másodszor azért, mert Magyarországon, magyar családban, magyar állampolgárnak születtem. Harmadszor azért, mert a szüleim, a rokonaim, a tanítóim, tanáraim, az evangélikus papok, magyar falvakban, városokban, magyar nyelven, a magyar föld, a magyar történelem, a magyar kultúra ismeretére, szeretetére, őrzésére, művelésére neveltek, amely része, szerves része az európai kultúrának, az emberiség kultúrájának és történetének. Negyedszer azért, mert amikor már én magam is megértettem, akkor elfogadtam, megvallottam, vállaltam, részemmé, készségemmé, öntudatom meghatározó bizonyságává tettem, hogy magyar vagyok. - Úgy vagyok magyar, ahogy a fű zöld, az ég kék, a nap keleten kél és nyugaton nyugszik, ahogy közhely a közhely. Ez a tény nincs, nem lehet senki ellen, senkivel szemben. Állapot. Megvallani is csak akkor kell, ha kényszerítenek rá.