Senpai kedvenc idézetei
A depresszió maga a fájdalom, és megtennék bármit, hogy képes legyek újra valódi érzelemre. Bármilyen érzelemre. A fájdalom borzalmas, annyira erős, hogy megakadályozza, hogy bármi mást érezzen az ember, és ez az a pont, amikor úgy érzed, hogy megbolondulsz.
Senkinek sincs joga mások emberi jogait csorbítani, törvényeknek fittyet hányva hatalmaskodni vagy zsarnokoskodni.
Ha valaki meghal, ha valami történik veled, a depresszió egy normális folyamat, az emberi lét része és néhány ember szempontjából tanulási folyamat.
Jung azt írja, hogy a világ elég rohadt, elég aljas, elég gonosz ahhoz, hogy oka legyen egy embernek, aki ebben a világban él, depressziósnak lenni. Miért betegség ez, hogy átéli a világ negatívumait, keserveit és saját keservként éli meg?
Képzeld el, hogy minden, amit akartál, egy nap megjelenik előtted, és úgy hívja magát, hogy az életed. És aztán, amikor elkezdesz hinni benne, eltűnik, és hirtelen nagyon nehéz lesz elképzelned a jövődet. Ez a depresszió.
A depresszió egyik legfontosabb tünete, hogy az ember nem lát reményt. Nem lát jövőt. Nem csak hogy nincs fény az alagút végén, de be is van falazva mindkét vége, és te bent rekedtél.
A depresszió nem más, mint a "szív szemének" vaksága - vagyis a szeretet hiánya.
Maga nem boldog. De remekül elhiteti másokkal, hogy az életben minden rendben van, és a megjelenése magabiztosságot és önbizalmat sugall, de egyáltalán nem elégedett. Nem ismeri önmagát. Maga nyugtalan és bizonytalan, de nagyon tud színlelni. Férjnél volt, de elváltak vagy csak külön élnek. Azt a benyomást kelti, hogy örül a függetlenségnek, de valójában nyomasztja, hogy tönkrement a házassága. Azt hiszi, hogy a maga hibája, és talán így is van, és ez a dolog nagyon sok fájdalmat okozott magának. Nem kötött életre szóló barátságokat, a férje révén megismert emberek nem álltak közel magához, inkább a férje barátai voltak. Néhányan próbáltak közeledni, de úgy érezték, maga megközelíthetetlen vagy csak nagyon zárkózott. Rendkívül titokzatos, és nem bízik az emberekben, és ha mégis megnyílik valakinek, akkor később megbánja. Azt hiszem, úgy érzi, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki csalódást okoz. Néha öntudatos és rámenős, főleg krízishelyzetben de mintha folyamatosan valami tragédiától rettegne, és nagyon fél a változásoktól. (...) Maga hajlamos gyorsan belehabarodni valakibe, aztán kellemetlen helyzetbe kerül vagy depressziós lesz, amiért nem úgy alakultak a dolgok, ahogy maga szerette volna. Maga egy álmodozó. És óvatosnak kell lennie, mert hajlamos arra, hogy önmagát okolja a kudarcokért.
Az angoloknál mindig vissza kell kérdezni valamire, hogy érezzék, hogy nem szarod le teljesen, amiről éppen beszélnek.
Amíg csak lefekszel valakivel, addig nincs semmi extra. Aztán ahogy utána viselkedsz, az dönt el mindent.
Néha úgy érzem, akkor lennék boldog, ha egyszerűen lefekhetnék, és soha többé fel se ébrednék.
Aki bántott már meg igazán embert, az tudja, mennyire nehéz összeszedni magad annyira, hogy bocsánatot kérj.