Nyitottsag kedvenc idézetei
Úgy tűnik, mintha a hasonlóság tartósabbá tenné a párkapcsolatot. A különbözőség viszont izgalmasabbá.
A természet minimalista. Minden olyan szövet, amit nem használunk, leépül és sorvad - az izomzat, az inak és a szalagok is.
Minél erősebbek, nagyobbak és vastagabbak az izmaid, annál jobban védik az egész testedet a sérülésekkel szemben. Úgymond hatékony páncélzatot építenek köréd. Az "alapanyag" pedig 100%-ig természetes, a természet megint zseniálisat alkotott. Élj vele!
A lélegzés kegye kettős: a friss lég
tüdőnkbe jut, s kileheljük ismét.
Amaz nyomaszt, frissít emez;
az élet ily csudamód vegyes.
Áldd hát Isten nevét, amint
szorongat, s ha elenged, áldd megint.
Mi az, ami egészséges? A helyes mérték. Figyelj oda a jelekre, amelyeket a szervezeted küld! Nevezd tudatosságnak (mindfulness), józan észnek vagy ahogy tetszik - de vedd komolyan, ha a tested üzen!
Minden embernek teljesen egyedi a járása, szinte olyan, mint egy ujjlenyomat. Még ha új is az illető kabátja vagy frizurája, és az arcát nem is látjuk, felismerjük. Mit észlelünk tehát a háton, a járáson? A fejtartás, a bal váll egy bizonyos mozdulata, a két láb hosszának apró eltérése, ami alig észrevehető csoszogáshoz vagy a láb húzásához vezet.
Nem lehet igazán megmondani, kit érint majd mentális betegség, és kit kerül el. Az én családomban volt ilyen. Meg voltunk áldva vele. Apám alkoholista volt. Anyám bipoláris. A házban mindig düh és feszültség uralkodott. Csalódottság. Valaki mindig cserben hagyott valakit. És nem lehet ilyen körülmények között felnőni, aztán sértetlenül továbblépni. Nem jöhetsz ki egy koszos házból úgy, hogy azt hiszed, tiszta vagy.
Az emberek kellemetlenül érzik magukat, ha csend van, így ha a terapeuta úgy fordul a beteg felé, mintha beszélgetnének, a páciens gyakran érez késztetést, hogy megtörje a csendet.
El kell hitetnem az emberekkel, hogy jól vagyok, hisz ha ők így gondolják, talán én is el tudom hinni.
Folyamatosan teljesíteni és versengeni vágyunk, de fogalmunk sincs, miért. Fel kell ráznunk magunkat a bódulatból, le kell számolnunk a régi gondolkodásmóddal, nem szabad folyton valamin rágódnunk és aggódnunk - ideje lenne végre szó szerint észhez térnünk. Csak így tapasztalhatjuk meg az életet: nem szavak, hanem látvány, illat, hang, tapintás, ízek révén... hány falatot nyeltünk ma le anélkül, hogy megízleltük volna? Nem tudom, mikor aludtunk el a kormánynál, mert az biztos, hogy földi létünket éberen kezdtük. Primitív őseink füleltek minden gallyroppanásra, minden levélsusogásra. Ma viszont robotpilóta-üzemmódban, őrült tempóban vágtatunk át az életen, hogy elvégezzük, amit kell, és aztán betehessük valamelyik fiókba.
Mindannyian agyonhajszoltak vagyunk, mindannyian... vagyis a legtöbben... vagyis néhány barátom biztosan. Természetesen azokra gondolok, akik a szabad világban élnek, háborútól, éhínségtől, pestistől és varangyesőtől viszonylag távol. Azokra a szerencsésekre, akik jó helyen és jó időben születtek, és ezzel megütötték a főnyereményt. És mégis mi, a győztesek panaszkodunk a stresszre. Miért nem tudjuk élvezni, hogy akár százkilenc évig is elélhetünk? Saját fogainkkal! Pezsgőt kellene bontanunk pusztán azért, mert tudunk levegőt venni.
Azok az emberek, akik a véleményemet kérik, azok megérdemelik a válaszomat.
A fejlődés volt az első támadás a kapitalista háborúban, amit az önállóság, önellátás és autonómia ellen vívtak. És hogy ki volt az ellenség? Azok, akiknek nem volt szükségük vásárlásra vagy eladásra. Akik megtermelték a saját ételüket. Azok, akik nem vágytak a Coca-Colára. A küldetés? Rávezetni az embereket, hogy szükségük van Coca-Colára és babatápszerre. Változtassuk meg az életüket úgy, hogy szükségük legyen hibrid magvakra, növényvédő szerekre meg traktorokra. Még jobb, ha meggyőzzük őket, hogy pénzt kell kölcsönvenniük ahhoz, hogy kielégíthessék növekvő igényeiket és vágyaikat. Akkor majd még többet fognak termelni és eladni, hogy visszafizessék a kölcsönt. Addig meg tartsuk a markunkban őket, hagyjuk, hogy ők és a gyerekeik és a gyerekeik gyerekei vásároljanak, eladjanak és kölcsönözzenek az örökkévalóságig. Az eredmény? Folyamatosan gyarapodó olcsó munkaerő, bővülő fogyasztói piac, nagyobb vállalati profitok.
Csakúgy, ahogy a magvak növényekké fejlődnek, a gyerekek pedig felnőttekké válnak, egy-egy társadalmi rendszer is felnevelhet egy másikat. Csakúgy, mint a biológia, a történelem is követi a természet törvényeit. A feudalizmus kapitalizmussá fejlődik. A monarchiák demokráciákká.