Nefertiri kedvenc idézetei
Van, amikor egy férfi mellé kell állni, hogy megvalósíthassa az álmát, már csak azért is, mert a sikeres hím bizonyítottan nagyvonalú.
A férfi azt a boldogságot élvezi, amit maga érez, az asszony csak azt, amit másnak szerez.
A pasik a gázt nyomják, nekünk taposni kell a féket, anélkül, hogy ők észrevennék. Aranyszabály.
A férfi (...) jól ismeri a különbséget a fél és az egész között. Hiszen tudja: vagy felesége van vagy egészsége.
A mai napig büszkén vallom, hogy nem nőttem föl. Szerintem a férfiak örök életükben kisfiúk maradnak azoknak, akik szeretik őket. Talán éppen attól férfi egy férfi, hogy sohasem nő be a feje lágya. Hogy semmitől nem fogja vissza magát. Hogy nem cserélgeti a szerepeket, nem nyomja el magában az egyiket vagy a másikat, egyszer apa, máskor férj, színész, szerető. Mindig önmagát adja.
Az ember fiatal korában állandóan kénytelen szembesülni a számtalan hasonlósággal, ami közte és az apja között van - a tulajdonságaival, amik ugyanúgy megvannak benne is. Szembe kell nézni velük, meg kell próbálni megérteni és amennyire lehet, helyükre tenni őket. Mindannak, aki vagy, ötven százaléka megvan az anyádban, a másik ötven pedig az apádban, te magad teljes egészében benne vagy kettőjükben - minden tulajdonságoddal együtt. És láthatod, ők mire mentek velük. Ezért nagyon fontos, hogy alaposan megismerd a szüleidet. E nélkül, azt hiszem, én se tudtam volna tisztába jönni magammal.
A férfiak a szüléskor kénytelenek belátni, hogy valójában semmi szükség rájuk - egy tökéletesen haszontalan faj képviselői. Az ember közelről megtapasztalja, milyen belülről jövő, természetes őserő munkál ilyenkor a nőkben, és rádöbben a saját jelentéktelenségére. Az ember végignéz egy szülést, és sok minden megvilágosodik előtte: miért és hogyan kompenzálnak túl mindent a férfiak a szervezett társadalmakban: a szüntelen versengéssel, háborúskodással, szteroidokkal... hogy miért járnak annyian a konditermekbe. Azért, mert kemények és erősek akarunk lenni, pedig egyáltalán nem vagyunk azok. Keressük a módját, hogyan lehetnénk olyan erősek, mint a nők, hogy felvehessük velük a versenyt. Az a kilenc hónap (...) megtanított az alázatra.
A szerelem hevületében a kémiának esünk áldozatul, és a tudatalattink már eldöntötte, kit fog választani. Racionális érvek, és társadalmi elvárások mentén mérlegelünk, tépelődünk, belemenjünk-e egy kapcsolatba vagy sem, de a testünk már rég döntött. Férfiak és nők valódi vonzalma azon áll vagy bukik, ami a szemnek láthatatlan.
Létezik-e a szerelemnél elvontabb, kevésbé kézzel fogható dolog? Nincs tömege, hőmérséklete, se színe, se energiája. Soha senki nem látott még "szerelmet". Mégis, a férfiak szerelme mozgatja a világot.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a szeretetet nem lehet túlzásba vinni, de mi van, ha mégis. Mi van, ha megfojtom vele, vagy örökre tönkreteszem, mert megnövelem a más emberek érzéseivel kapcsolatos elvárásait? Senki sem fogja többé ennyire szeretni.
Az elhanyagolás megöli a szerelmet. A szerelemnek figyelemre van szüksége. Ha ismerjük saját kötődési igényeinket, és érzékenyen reagálunk társunk szükségleteire, a köztünk lévő kötelék kitarthat egészen addig, "míg a halál el nem választ".
A párkapcsolatokban soha nem egyszerűen ok-okozati összefüggésekről van szó, nincsenek egyenes vonalak, csak a pár tagjai által közösen létrehozott körök. Hol a kapcsolódás, hol az érzelmi eltávolodás ciklusaiba és spiráljaiba vonjuk egymást.
Aki nem vágyik az örök szerelemre, annak nincs szíve; aki hisz benne, annak nincs esze.
Halál és szerelem. (...) Egyiket sem lehet csak úgy kipróbálni, egyik elől sem lehet elmenekülni, de mind a kettő egyszer mindenkit utolér.