Marcsi-mati kedvenc idézetei
A magát kiteregető szerelem közönséges szerelem. Aki szeret, csendben szemléli istenét, és csendben érintkezik vele.
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz,
érintésedre-
nyílóan, könnyen, zajtalanul.
Ha későn jössz haza, és már alszom, csak súgd a fülembe egy gondolatodat, mert szeretem, ahogy a világot látod. Boldog vagyok, hogy melletted lehetek, és a világot a te szemeden keresztül láthatom.
A szerelem lényege nem a másik megváltoztatása, hanem megtalálni, aki illik hozzánk.
A bizonytalanság összeegyeztethetetlen az igazi szerelemmel. Akkor leszek szerelmes, ha egy férfi leigáz intelligenciájával, kultúrájával, tekintélyével.
Gondolkodom, tehát megváltoztathatom azt, ami vagyok. Hiszen gondolkodásmódunk átalakításával megváltoztathatjuk érzéseinket, tetteinket és egész személyiségfejlődésünket.
Ha csak a századrésze teljesül a kívánságoknak, amelyeket most gondolatban küldök, akkor Magáé lesz a legboldogabb sors, amely valaha is embernek jutott e földön.
Legmélyebb szerelmem néma: csak mintha egy kicsi szúnyog zümmögne a füledbe, míg alszol, - ha nem akarsz felébredni és engem észrevenni, meg fog csípni...
Le kell dönteni a falakat, amelyek visszatartanak bennünket. Ne foglalkozzanak a kétellyel, mert a kétely nem jó barát, és csak haladjanak tovább, tovább, tovább.
Már így is érzem, hogy reggel iszonyúan zavarban leszek, és bűntudatom lesz. (...) Ám ma este annyira jól esik rossznak lenni. Ma este valahogy minden annyira elkerülhetetlennek tűnik.
Csak két hónapja ismerlek,
de ha összeadnánk a perceket, amikor hiányoztál,
abból egy évszak is kijönne.
Ezt egyszer hajnalban, részegen,
egy aluljáró lépcsőjén ülve meg is írtam neked,
először felkiáltójellel a végén,
de azt töröltem inkább,
nehogy felébresszen.
Egyszerűen vannak ilyen napok, hogy úgy érzed, nem lehet kibírni, és egy fél órácskát akarsz csupáncsak magadnak, de megrészegedsz már az első öt percben, és nyújtod, nyújtod az egyedült, a csak magadnak, magadra szánt időt, benyel, húz, és te nem tudsz, nem is akarsz ellenállni ennek a húzásnak, s egyszerre csak azt veszed észre, hogy hoppá, besötétedett, és elmúlt a varázslat.