Lexilexa kedvenc idézetei
A józan ész gyilkos hatással van az emberre, egy pillanatot sem szabad elszalasztani. Az élet egy pillanat. Semmi sincs utána, így aztán égnie kell mindig, a leghevesebben.
Bárcsak meg tudnám neked adni azt, amit keresel, de nem tudom, mire vágysz. Van a szívednek egy olyan zuga, amit senkinek sem társz fel, még nekem sem. Mintha nem is igazán velem lennél. A gondolataid valaki másnál járnak.
Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled.
A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.
Csak akkor érti meg az ember, hogy milyen fontos a tanulás, amikor valaki elveszi tőle a tollát.
Ma meggyőztem magam arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass! Ne változtass! Csak semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje. De az okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy félek. Félek, ha egy pillanatra is engedek a boldogságnak, a világ megint összeomlik körülöttem, és nem tudom, hogy azt túlélném-e?
Kedves Naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "hogy vagy?", igazából nem is kíváncsi a válaszra.
Egy egész világ vár rád odakint, csodás városok és művészet és zene, valódi szépség, és az egész a tiéd lehet.
Azt gondolod, hogy sosem múlik a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem, le fogod győzni.
Egész életemet két dolog jellemzi. Az egyik a változás. Mikor gyerekből felnőtt lettem, a dolgok folyamatosan változtak, de mindegy, mekkora volt a változás, vagy milyen új kihívásokkal kellett szembenéznem, mindig volt egy másik dolog is, ami jellemezte az életemet. És az te vagy. Mindig velem voltál, mint társ, mint barát és mint életem szerelme. Te vagy az otthonom (...), és az egyetlen, ami sosem fog változni.
Téged minden alkalommal tökéletesnek látlak. Ragyogsz, és a fényed mindent felmelegít, a mosolyod pedig elűzi a fárasztó stresszes gondolatokat.
Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani.
Egy párkapcsolat (...) soha sincs kész, soha nem nyeri el végső formáját. A jó párkapcsolat egy út, amelyet önálló lényként, a társunkkal közösen, az elköteleződés biztonságában járunk, ahol egymást ismerve, egymásra figyelve, egymással kommunikálva, egymás kezét szorítva jutunk át a kríziseken.
Túl gyorsan válunk felnőtté. Nemcsak mi, emberek, hanem minden élőlény. Elveszítjük a lehetőségét annak, hogy felelőtlenül viselkedhessünk, és ne legyen az élet valami rémisztő, csapásokkal teli útvesztő.
Képzeld el, hogy minden, amit akartál, egy nap megjelenik előtted, és úgy hívja magát, hogy az életed. És aztán, amikor elkezdesz hinni benne, eltűnik, és hirtelen nagyon nehéz lesz elképzelned a jövődet. Ez a depresszió.