Gabcsyka kedvenc idézetei
A bizalmatlanság magában hordja az igazságtalanság veszélyét, mivel hajlamosak vagyunk felnagyítani jelentéktelen apróságokat.
A bizalom sohasem a másik személytől függ, nem azon múlik, hogy ő milyen. Akkor nem tudsz megbízni másban, ha magadban nem bízol. És megfordítva: csak az képes másvalakiben megbízni, akiben megvan a bizalom önmaga iránt.
A bizalmatlanság olyan falat húz az éppen kinyílni szándékozó szív köré, amin se ki, se be nincs átjárhatóság. A társ ebbe a falba fog ütközni.
Lehet, hogy haldokló bolygók voltunk (...), és vonzott minket a sötétség. (...) Amikor összeütköztünk, visszalöktük egymást égi pályánkra, hogy ott keringjünk tovább. Most ennek jött el az ideje: hogy ki-ki visszatérjen a maga pályájára.
Mivel szeretnél, ha nincsen szíved?
Azért jöttem, hogy elvigyelek.
Ülj mellém, én majd vezetek!
Hazamegyünk, megvan a helyed,
kapsz tőlem majd egy másik szívet!
Ő eltűnt a homályban, és magával vitte az életét. De a furcsa az, hogy az én életemet is magával vitte.
Gondoljunk bele, hogy mit jelent a szakítás maga: valaki, aki jobban ismer minket, mint bárki más, elfogadhatatlannak ítélte személyünket. Ez az igazi csapás szociális identitásunkra. Ez fáj igazán a szakításban.
Olyan kegyetlen bosszút állok, amelyet el sem tudsz képzelni. Kiverlek a fejemből.
Mindenki a saját életét cseszi el, aki nem elég bátor ahhoz, hogy a másét csessze el inkább.
Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra:
lesültünk. Én pár nap múlva levakartam;
már nem akartam olyan lenni, mint te.
Sport alatt mindazokat a mozgásokat és görcsöket értjük, amiket evégből felheccelt emberek egyes testrészeikkel külön, és egész testükkel oly célból végeznek, hogy egyetlen rész sem maradjon azon a helyen, ahova az Isten teremtette, hanem lehetőleg olyan helyzetet foglaljon el, amire az illető testrész egyáltalában nincsen berendezve.
Nem igaz, hogy életünket önmagáért éljük. Nem született még értelmes ember, kinek szíve és esze helyén volt, hogy megelégedett volna a puszta élettel, s nem lett volna kész eldobni, ha üressé vált. Az élet tartalma teszi kedvessé számunkra az életet, és ezt a tartalmat nem úgy hívjuk, hogy munka, hanem úgy, hogy szabadság.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Elég a beszédből. Nagyon sokat csalódtunk egymás szavában. Ne mondd, hogy szeretsz. Ölelj meg, ha mersz. Ne mondd, hogy gyűlölsz. Ölj meg, ha tudsz.