Fatima3568 kedvenc idézetei
Én most is szeretlek téged,
És ugyanúgy érzek,
És ott várok az út végén.
Kereslek álmaimban,
És azt akarom,
Szeress úgy, ahogy én.
Akit neked rendel az ég, az egyszer csak ott lesz. Az csak jön, majd ott marad. Akkor már tudni fogod.
Kérlek, ne sírj, ha valami bánt,
Hívj, egy szó, s dalom érted kiált.
Rám találsz majd, tudom, eljön az a nap,
Vágyom rád, oly messze vagy.
Ki tudod találni, mennyire szeretlek? (...)
Jobban szeretlek, mint az összes gyönyörű tájat,
Amit kék madár lát onnan fentről, a magas égből.
És sokkal jobban, mint az összes ragyogó csillagot,
Amit látni lehet innen lentről, a fa alól.
Találd ki, mennyire szeretlek! c. film
Nem bírok nem rád gondolni. Te vagy a reggeli könnyedség és az esti nyugalom. Beköltöztél az álmaimba, minden gondolatom nálad jár.
Testvéreink tovább mellettünk lesznek, mint bárki más. Szüléink halála után testvéreink lesznek azok, akikkel mindenki másnál régebben ismerjük egymást. Ők tudják, hogy milyenek is vagyunk valójában - ismerik azokat a dolgainkat is, amelyeket szégyellünk, amelyeket gondosan elrejtettünk a világ elől, és amelyeket legszívesebben örökre elfelejtenénk. Úgyhogy amikor egy barátra van szükségünk, ők mindig ott lesznek, és a hozzájuk fűződő kötelék a világon a legerősebb.
Felhőtlen gyerekkoromat a szüleimen túl az engem sok mindenben leköröző bátyámnak köszönhetem. Ahogy azt az elhatározást is (...), hogy ha egyszer lesz gyerekem, és ha a sors nem gátol ebben, akkor nem egy lesz, hanem legalább kettő. Mert a testvér az jó.
Egyedül vagyok, és egyedül is maradok,
Más szerelme kedvéért a zenétől el nem szakadok,
A lehető legtöbb időmet neki szentelem,
Mert az a lány, aki tetszik nekem, mással van, nem velem.
Úgyse marad a végén nekem más,
csak ezek itt, ezek a nagy hegyek.
Én itt születtem, itt halok meg,
boldog voltam, boldog leszek.
Céltalanul útnak indulok
Szívem visszatér
Engedd el a kezem
Ha zuhanni látnál
Zuhanni szeretnék.
Van bennem valami, ami olyan, mint az apám,
Annál erősebb, minél inkább visszatartanám.
Mindig azt mondta: fiam, az égig kell érkezz,
Először üss, és aztán semmit ne kérdezz!
Maradok egyedül, és az úton továbbmegyek,
Számtalanszor becsaptak a baráti kezek.
Mocskoljatok tovább, nem veszitek el a kedvem,
Tudom, várjátok, de úgysem látjátok a vesztem.
Ha fekszel a ringben, és számolnak,
de te fejben végig máshol vagy,
magyarázd már meg az álmoknak,
hogy az ajtók végleg záródnak!