 FaranusTeljes név:Kinga Tóth Regisztráció időpontja:2010. december 12. Kedvenc idézetek:1072 |
Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal ülsz, és azt hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami mögötted van. És hazudod tovább az életet. (Csitáry-Hock Tamás)
Csendben pihentem, és éreztem, ahogy a nyugalom magához ölel. Egyedül voltam, de nem magányosan. Akkor jöttem rá, hogy ez két különböző dolog. Az egyedüllét érzése valami hiányából fakad az életemben; azt jelentette, szükségem van valamire vagy valakire ahhoz, hogy teljes legyek. (Maria Housden) 53 kedvenc
Amikor a szívem vezet, és a lufiba kapaszkodom, érzem, ahogy felülemelkedem a problémáimon, és az addigi küzdelmeim hirtelen megszűnnek. Azt értem ezalatt, hogy amikor ragaszkodunk egy olyan korlátunkhoz, ami ismerős és "biztonságos", akkor tudatosságunk szintje nem emelkedik, hanem marad azon a szinten, amin mindig is működött. Amikor elengedjük a korábbi gátló hiedelmeinket, talán azzal, hogy megteszünk egy lépést, ami félelmetesnek tűnt korábban, valójában egy teljesen új dimenzióba lépünk be, ahol felülemelkedünk a régi küzdelmeinken, és teljesen új lehetőségeket teremtünk magunknak. Ha többé nem hisszük el az elménk hazugságait arról, hogy mire vagyunk képesek és mire nem, mi az, ami lehetséges és mi az, ami nem, akkor megszabadulhatunk a régi hiedelmeinktől és lehetőséget adunk arra, hogy a lufink magától emelkedjen el a talajtól, amin két lábbal állunk. (Kyle Cease)
Ha üzenetet szeretnél küldeni Faranus részére, jelentkezz be!