Fanny0905 kedvenc idézetei
Vajon hányszor van, hogy tálcán kínálják a boldogságunk forrását, és nem merjük elvenni, mert attól félünk, valaki lecsapja a kezünkről, vagy épp nem tudjuk felfogni, hogy megérdemeljük? Közben meg az igazság az, hogy csak azzal működhet, akivel működnie kell, és azt csaphatják le a kezedről, akinek köze nincs a tiédhez. Csak élvezd azt, amit hoz a pillanat, felesleges a jövőn aggódni, azt úgyis ez a perc hozza el és alakítja.
A "véletlenül ismertem meg" és a "pont ott volt" soha nem véletlen. Mindnek célja és oka van.
Attól kezdve, hogy támad egy megérzésed, 5 másodperced marad arra, hogy megtedd a lépést, amit helyesnek gondolsz. Ha ennyi idő alatt nem lépsz, akkor vége, kész, ennyi volt: a logikád ugyanis megpróbálja elvetni az ötletet. Ez érthető is, hiszen a gondolkodásunk veszélyforrásnak érzékel mindent, ami eltér a hétköznapitól, a megszokottól, márpedig az agy legfőbb feladata a túlélés biztosítása.
Aki csak egyszer is megtapasztalja, milyen az, amikor semmi sem úgy alakul az életében, ahogyan szeretné, az minden lehetőséget megragad azért, hogy soha ne kerüljön vissza az adott helyzetbe.
Merd megtenni azt, amit érzel: mondj igent vagy nemet, lépj ki vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak - ha kell, darabokra -, tök mindegy, tedd azt, amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni, ha elalszik, tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít, szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod, támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni - de leginkább merj önmagad lenni.
Te sokkal jobbat érdemelsz! Olyasvalakit, aki a szíve minden dobbanásával szeret téged, aki állandóan rád gondol; olyasvalakit, aki mindennap, minden percben csak arra tud gondolni, hogy vajon mit csinálsz most, hol lehetsz, kivel, és vajon jól vagy-e. Olyan emberre van szükséged, aki segít elérni az álmaidat, és megvéd a félelmeidtől. Aki tisztelettel bánik veled, szereti minden porcikádat, különösen a hibáidat. Olyan valakivel kéne együtt lenned, aki boldoggá tud tenni, igazán boldoggá, felhőtlenül boldoggá! Azzal az emberrel, akinek már évekkel ezelőtt meg kellett volna ragadnia a lehetőséget, hogy veled lehessen, ahelyett, hogy megijed, és nem meri megpróbálni. De már nem félek. (...) Végre itt van egy esély számunkra! Ne féljünk többé, vágjunk bele! Megígérem, hogy boldoggá teszlek.
Nincs árulkodóbb jele egy tönkrement kapcsolatnak, mint a tisztelet hiánya.
A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.
Onnantól, hogy beállt a teljes elhidegülés, teljesen mindegy, mit csinálsz, már semmi sem menti meg a házasságodat.
Minden híd ledől, és zuhan a mélybe a múlt,
Úszni érte nincs erőm, és már te sem gondolod úgy,
Ahogyan azt álmodtuk, belőled kijózanodni fáj,
Késő már, késő már...
Az ágy közös még, de az agy már nem,
ha jobbra mennék, te arra nem.
Már más érdekel, már mást néznék,
már máshogy érzek, már másképp, rég,
Pedig nem hibáztunk, csak valahogy elmúlt,
egymás mellett, valami elmúlt.
Ha sikerülne felszabadítani elméd azon részét, amit erre a pasasra és az elcseszett házasságodra pazarolsz, kialakulna egy vákuum egy kapuval, tudod mit tenne az univerzum azzal a kapuval? Feltépné. Berontana rajta. Annyi szeretettel töltené meg, amiről álmodni sem mertél. (...) Azt hiszem, egy nap képes leszel rá, hogy befogadd a világot.
A fogadalmam, hogy szeretni fogom a férjemet, elszáll, mintha soha nem lett volna. Lehet, hogy nem is volt. Nap mint nap újra álmodozáson kapom magam arról, hogy elköltözöm, egyedül élek. Elönt a szégyen, ahányszor erre gondolok, de lassan kezdem elfogadni, hogy ez az, amire vágyom.