Bury saját idézetei
Most olyan érzésem van, mint akkor volt. (...) Amikor minden olyan tökéletes és szép, hogy máris szomorú vagy, amiért ez nem tarthat örökké.
Mekkora üresség, ha távol van az a lény, aki egymaga betölti az egész világot! Ó, mennyire igaz, hogy, akit szeretünk, megistenül! Nem volna csoda, ha Isten féltékeny volna rá, ha nem volna bizonyos, hogy a mindenek atyja a világot a lélekért, a lelket pedig a szerelemért alkotta meg.
Az élettelen tárgyak épp csak annyira tudnak mozogni, hogy mindig utadban legyenek.
Vannak emberek, akiket a legjobban szeretünk, és mások, akikkel a legszívesebben vagyunk együtt.
Mindig bizonyos megrázkódtatást jelent olyasvalakivel találkozni, akit rég nem láttunk, de szüntelenül foglalkoztatta gondolatainkat.
Csak azokban bízz, akiknek kudarc esetén legalább annyi vesztenivalójuk van, mint neked!
Teljesen fölösleges megtiltani valamit egy nőnek, mert úgyis az lesz, amit ő akar.
Néha reménytelen az életünk, mi mégis kitartunk, és felcsillan a remény.
A tánc arról szól, hogy kivel fogsz táncolni. Ki fog felkérni? Ki fog igent mondani? Kinek leszel kénytelen igent mondani? A tánc szörnyű, mert egyszerre áll hatalmában boldoggá és rettentően boldogtalanná tenni az embert.
A szerelmünknek nem tudunk parancsolni, de a cselekedeteinknek igen.
Egy nő megérzései többet érhetnek, mint egy analitikus gondolkodó következtetései.