BalintkaNagy saját idézetei
Mindenki otthagyja az embert. Talán nem mindig fizikai értelemben. Hanem érzelmileg.
Nem mindenki él boldogan, amíg meg nem hal. Van, aki boldogtalanul él, úgy öregszik meg, úgy is hal meg.
Ha két ember egymásba szeret, nem csak a jó dolgokat osztják meg egymással. Hanem a fájdalmat, keserűséget, a szomorúságot és a gyászt is.
Ritkaság barátot találni ebben a világban. Igaz barátot. Még ritkább olyat találni, aki ennél több lehet. Néhány embernek sikerül és mindent kockáztatnak érte. És bár a világ és minden hatalma ki akarja szippantani a szerelmüket, ők mégis égnek, vadul és fényesen, mint a nap.
A legnagyobb sérülések mindig a szívünket érik. Semmi sem fáj jobban, mint az. Mint amikor feláldozod a királynődet egy játszmában, de játszol tovább, mert nem fogod fel, hogy a játékot már régen elvesztetted. Furcsa és kegyetlen módon a sérült szív mégis tovább működik, nem számít, hányszor kívánod, hogy álljon le. Veszel egy mély lélegzetet és éled tovább az életedet.
Ijesztő dolog, amikor az ember szerelembe esik. Nem véletlenül mondják azt, hogy esik, és nem azt, hogy "lágyan szerelembe ringott". A zuhanás mindig félelmetes. A ringás inkább álomszerű.
A búcsú rövid és végleges, éles fogú szó: át tudja harapni azt a zsinórt, amely a múltat összeköti a jövővel.
Az emberi természet része, hogy olyan dolgokat akarjon elérni, amikre nincs esély.
Sokan hisznek benne, hogy az idő egy örökké forgó kerék. Ami azt jelenti, hogy a pillanat biztosan eljön. Mások abban hisznek, hogy az idő egy folyó. Ha ez igaz, meglehet, hogy a pillanat már tovaúszott rajta.
A valódi szerelem spontán, kiszámíthatatlan, és fellángolhat attól is, ha valaki felolvas egy levelet a tengerparton, egy elhagyatott postaláda mellett, egy viharos szeptemberi délutánon.
Az ember életében az első szerelem mindig tökéletes, mert még nincs mihez hasonlítani. Mindent akkor tapasztalsz meg először, és még ha időnként meg is szólalnak a vészcsengők, a hangjukat elnyomja a kapcsolat varázsának a fanfárja.
Nem hiszem, hogy az élet mércéje az évek száma. Az élet hosszúságának nincs feltétlenül köze a boldogsághoz. A boldogság abból fakad, hogy készen állsz a kalandra, vállalod a veszélyt és mersz kockáztatni. Ha nem kockáztatsz azért, ami valóban fontos neked, talán már nem is élsz.
Az életben három lehetőség van: úszhatunk az árral szemben kifulladásig, vagy taposhatjuk a vizet, amíg el nem sodor. Vagy ráfeküdhetünk. Úszhatunk vele, ahová vinni akar.
Az élet nem csak annyi, hogy boldogan élünk, amíg meg nem halunk, nem csak aranyló naplementékből meg ilyen szarságokból áll. Az élet kemény munka. Az ember, akit szeretünk, ritkán méltó ekkora szeretetre. Senki se méltó ekkora szeretetre. (...) Végül mindig kiábrándulunk. Csalódunk, elvesztjük a hitünket, beszedünk pár szar napot. Többet veszítünk, mint amennyit nyerünk. És egy idő után már legalább annyira gyűlöljük a kedvesünket, mint amennyire szeretjük. De a fene ott egye meg, újra nekilátunk a munkának, és robotolunk éjt nappallá téve, mindegy, hogy mit, merthogy ez maga az élet.
A rossz dolgok ellenére emlékezned kell rá, ki vagy valójában. Mert a rossz dolog nem te vagy. Az csak megtörténik veled. El kell fogadnod, hogy az, aki vagy, és az, ami történik veled, két külön dolog.