BRITNEY hozzászólásai

Saját idézetek2015. október 28. 21:01:02

"Eljött a nap, amikor pohárba hullott az utolsó csepp... és egyszerűen... csak úgy a semmiből elkapott egy mélyről jövő érzés. Úgy láttam magam, mintha egy apró, megbarnult moha lennék... vagy egy szöszös, kinyúlt pulóver. Rájöttem, hogy semmi nem stimmel... hogy rossz helyen vagyok... de mégis... a teljes káosz kellős közepén ott súgta belülről egy őszinte hang: nem kell így lennie!
Igen, leheletnyit elsodródtam önmagamtól az évek folyamán, de mindig is jól tudtam, vissza fogok térni! Idő kérdése volt csupán!
És aztán... aztán eljött a nap, amikor hálás lettem, hogy így történt, hiszen enélkül soha nem kaptam volna meg a lehetőséget, hogy eljussak oda, ahol lennem kell. De most végre elmondhatom: megtaláltam önmagam. Már nem érzem magam olyan kicsinek és jelentéktelennek. Ma már pontosan tudom ki vagyok... hogy merre tartok és biztosan tudom azt is, hogy jó felé vezet az út!" (Cservik Andrea)

Saját idézetek2015. szeptember 18. 19:54:30

" Az emberek el akarják hitetni veled, hogy úgysem leszel képes megvalósítani az álmaidat, mert... mert nem érsz te annyit, hogy mindazt véghezvidd, egyszerűen lehetetlenség. De egyszer csak megelégeled a visszahúzó mondatokat és kezdesz úgy tenni, mintha meg sem hallanád. Megelégeled a szenvedést, és egy ponton túl, már készen vagy arra, hogy kizárólag az életre és önmagadra bízd a dolgokat. És ha eddig eljutsz, akkor jó úton haladsz. Tele vagy tervekkel, mindent meg akarsz valósítani, amit eddig nem tudtál, amihez nem volt elég merszed, vagyis, amikor úgy érezted, hogy mégis van, hogy bátor vagy, akkor azonnal visszarántottak a negatív megjegyzések, miszerint te... te nem vagy rá képes! (...) De most... most itt vagy az álmaid kapujában, ahol nincs más dolgod csak az, hogy észrevedd, egy új világ nyílik ki előtted, ahol talán minden lehetséges, amit eddig lehetetlennek hittél... vagyis... amiről ezidáig szentül meggyőztek, hogy te, te soha nem érheted el! " (Cservik Andrea)

Saját idézetek2015. szeptember 12. 20:18:50

" Elhagyom ezt a helyet, mert magával húz, mint a fuldokló. Le a mélységbe.
Igen, elfutok innen... hátrahagyok mindent... a múlttal együtt. És nem állok bosszút a sebekért, melyeket kaptam, inkább megköszönöm őket, hiszen ők indítottak el egy másik úton, ők nyitották fel szemem, hogy meglássam, van más elágazás is, és hogy igazából én nem az vagyok, akit csak úgy eltaposhatnak. Mert megtették. Sokszor... rengetegszer.
De most elég, vége, nincs tovább! Leomlottak a díszletek!
Felráztam magam, és válaszútra léptem: elhagyom a taposómalmot!
És... és ma már van értelme a levegővételnek, a szívdobogásnak és minden lépésnek, amit megtettem az évek alatt. Már nem tudnak lehúzni, elbizonytalanítani, lebeszélni, megkérdőjelezni! Nem tudnak, mert nem hagyom!
Már nem hallgatok... mert nem érdekelnek!
Én tudom, hogy rám egy szebb élet vár! Egy sokkal szebb élet! És boldog vagyok... és már fikarcnyit sem érdekel mit hagyok itt magam után!
Nos, hát... azt hiszem... ez a végleges ébredés! " (Cservik Andrea)

Saját idézetek2015. június 10. 12:28:37

'' Ideje felállnod és tovább menned. Ideje folytatnod, amit elkezdtél, beérni az összetört önmagad, összerakni és gyémántokkal kikövezni az utat. Azokat is, melyek a feladott álmaidhoz vezetnek a padlás sötétjébe.
Emlékszel? Egyszer azt ígérted magadnak, hogy mindig küzdeni fogsz, hogy sose adod fel. Még akkor sem, ha sarokba szorítanak a fekete szemű szörnyek... és akkor sem, ha vesztésre állsz. Akkor most miért hagyod, hogy a tüskék véresre hasítsák a tested?
Egyszerűen csak levegőt kell venned és elengedned a kezét mindannak, mit eddig lehetetlennek hittél. Meglásd, az élet majd kitátja hatalmas száját, amikor ráeszmél, hogy nem hagyod, hogy széttépjenek a legnagyobb viharok. Mert harcolsz. A legnagyobb szél ellen is. S a lehetetlen nem fonhat köréd hálót. Soha. '' (CservikAndrea)

Saját idézetek2015. június 10. 12:28:11

'' Lassan kezded megérteni az életet. Ezt a fegyver nélküli harcot, melyben olykor semmisnek, üresnek érzed magad.
Üres levegőbuboréknak.
Aztán... aztán azt érzed, hogy acélból vagy.
Igyekszel megérteni a káoszt, a zavart énedet, s rájössz, hogy sokkal többre vagy képes mint hitted, és hogy soha nem adhatod meg magad.
Betemeted az emlékezetes gödröket, mégis... a helye... a helye megmarad örökre. Mint a leírott szó, egy agyon nyűtt könyvben az élet könyvespolcán. Egy polc, tele kötetekkel. A saját magadról rótt bekezdésekkel, megsárgult lapokkal, kifakult betűkkel, mit a por is belepett már. De ott vannak és mindig ott lesznek. Ám minden rajtad áll. Az is, hogy mikor nyitod ki a könyvet, mikor lapozol bele újra meg újra. Te döntöd el. Dönts jól. Dönts úgy, hogy bármi történjék is, mindig tudd: megállíthatatlan, rendíthetetlen és legyőzhetetlen vagy. '' (CservikAndrea)

Saját idézetek2015. június 10. 12:27:41

'' Csendben kifogyott belőlem a rettegés. Vérfagyasztó, fekete páncél kabát zsebeibe tuszkolta magát, s már csak gyönyörű, halk üresség ficánkolt bennem. És az emlékek. Azok az emlékek, melyek hajamba tekeredtek, mint a pókháló egy régi, romos ház ablakán. Némán hallgatok, mintha bújócskáznék az élettel. De nem! Komolyan gondolom! Levedlem félelmeimet, mosolyt rajzolok arcomra, s víztócsába gázolok, hogy a víz kiáztassa belőlem az összes fájdalmat. Nem hagyhatom ezt az őrült menekülést magam után, nem válhatok semmivé, mint a hullócsillagok.
Most szavak nélkül állok... máskor meg képes vagyok órákon át történeteket írni. Betakarózni a szavakkal, az emlékekkel, a még be nem teljesült álmokkal, melyek lelkem legmélyéről törnek elő és erőt adnak... hiszen a karcolt betűkkel kiszínezhetem a szürke részeket. S akkor... akkor szabadnak érzem magam. Gátak nélkül tör fel belőlem valami orbitális erő és minden aranyszínűvé lesz.
Fényem megvilágítja a domboldalt, az éjszakát és látom az embereket, a barátaimat, a szeretteimet, akik mellettem vannak, akik a tüzet gyújtották. És azóta nem félek semmitől. '' (CservikAndrea)

Saját idézetek2015. május 24. 16:54:33

''Nyomot hagytak bennem az elmúlt napok. Belém ivódott minden egyes perc, s bár velem lehetne a hold, a pislákoló édes fények, a csillagok...de éjszakánként... éjszakánként mégsem hagynak békén. Játszanak velem. Játszanak, s a játékokban valaki végül mindig veszít. Meg kell tanulnom szárnyalni. Szárnyalni magasan, repülni mint a madár, s odafentről visszatekinteni a távolodó utcára. Olykor eltakarnám az életet! Falat állítanék, melyről akkor hull le egy- egy darab vakolat, amikor a legnagyobb csend honol. És kizökkent. Kizökkent a mérges habokból, s erőt ad, hogy belemosolyogjak a szembejövő élet pillanataiba. Megteszem! Szembenézek a félelemmel, jöhet bármi! Nem engedhetem meg, hogy elveszítsem önmagam. Ezt csak a gyávák engedhetik meg maguknak. Én pedig nem vagyok gyáva, hát nem igaz?'' (CservikAndrea)

Saját idézetek2015. április 9. 18:54:54

" Már egy ideje nem tudok sírni. Pedig olykor a csontomig hatol a fájdalom. Lelkemben repedés, mint romos házak falán. Zuhanok. Észtvetve zuhanok alább, egyre lejjebb és érzem a mélység hideg, dohos szagát. Képtelen vagyok a kapaszkodásra. Egyre csak lejjebb csúszok, hol nem látni színeit a napnak, hol nem hallani suhogó trappolást és a ki tudja hol elhibázott lépteket. Nem hallatszik semmi.
Már csak egy cseppnyi melegségre vágyom, színes, puha takaró gyomrában egy balladát énekelve, melynek sorai elűznék a vérfagyasztó rémületet.
Úgy félek!
Olyan nagyon!
Leheletnyi bátorság az, mit eggyé fércelnék a kétségbeesés gubancos cérnáiból.
Ostobaság!
Egy ostoba gondolat csupán, semmi több.
Már nem hallani a sikolyokat, a millió, egymással verekedő sikoltást. Poros utak kátyúiból visszahangzik csak a keserves, szomorú sírás. " ‪ (CservikAndrea‬ ;)

Saját idézetek2015. április 8. 19:07:51

" Percekre lehunyom szemem, hogy szétáradjon testemben az érzés. A félelem, mit el kell engednem. El, minél távolabb önmagamtól. Ha tehetném... ha tehetném lefesteném azokat a napokat, melyek felőrölnek és úgy sétálnék át rajtuk, mint egy hídon, melyek túloldalán farkasszemet nézhetek a rettegéssel. Nem, nem akarok mosolyt ragasztani az arcomra. Az mind csak vakolat, melytől egy eldugott kis sarokban újra meg újra megszabadulok... és nem marad más nekem, csak egy hosszúra nyújtott sóhaj. Nos, kinek hazudok akkor?
Kézfejemmel elmorzsolok néhány könnycseppet a színfalak mögött. Jól esne a csend, de lelkem mindig hatalmas lármát csap ott, amerre jár. Senki nem hallja meg a kiáltásom. Senki.
Itt hever előttem a könny áztatta fecni, hátam mögött cammog a múlt... egy lidércnyomás. Míg én kifaragom a saját ketrecemet, az idő múlik, szanaszét gurul, s én áthajolok felette. Oly jó lenne hinni, hogy valódi vagyok. Valaki olyan, aki a tegnap könnyeiből létrehozza a holnap mosolyát. " ‪ (CservikAndrea‬ ;)

Saját versek vagy idézetek2015. április 8. 19:06:53

" Percekre lehunyom szemem, hogy szétáradjon testemben az érzés. A félelem, mit el kell engednem. El, minél távolabb önmagamtól. Ha tehetném... ha tehetném lefesteném azokat a napokat, melyek felőrölnek és úgy sétálnék át rajtuk, mint egy hídon, melyek túloldalán farkasszemet nézhetek a rettegéssel. Nem, nem akarok mosolyt ragasztani az arcomra. Az mind csak vakolat, melytől egy eldugott kis sarokban újra meg újra megszabadulok... és nem marad más nekem, csak egy hosszúra nyújtott sóhaj. Nos, kinek hazudok akkor?
Kézfejemmel elmorzsolok néhány könnycseppet a színfalak mögött. Jól esne a csend, de lelkem mindig hatalmas lármát csap ott, amerre jár. Senki nem hallja meg a kiáltásom. Senki.
Itt hever előttem a könny áztatta fecni, hátam mögött cammog a múlt... egy lidércnyomás. Míg én kifaragom a saját ketrecemet, az idő múlik, szanaszét gurul, s én áthajolok felette. Oly jó lenne hinni, hogy valódi vagyok. Valaki olyan, aki a tegnap könnyeiből létrehozza a holnap mosolyát. " ‪ ;(Cservik Andrea‬ ;)

Saját idézetek2014. október 11. 21:55:07

" Az emlékek a múltad részei, melyeket soha nem tudsz kitörölni. A kellemetlen emlékeken próbálj meg túllépni, vagy átértékelni őket akkor is, ha fájdalmasak és még fájdalmasabbak voltak akkor, amikor megtörténtek veled! Ellenben egy kicsit köszönettel is tartozol azoknak, akik ezeket a sebeket ejtették benned, hisz általuk megerősödtél, felismerted a gyengeségeidet és megtanultad értékelni önmagad! Általuk váltál azzá, aki ma vagy... mert... mert ugye tudod, hogy a növény is lekókad, elszárad, ha nincs ami tartsa?! Ha nincs ami élteti... Ha nincs ami küzdelemre bírja... Tudod mik hajtják előrébb a fejlődésben? ...a gyökerek! " (Cservik Andrea)

Saját idézetek2014. október 11. 21:54:45

" Az ég ragyogóan tündököl minden egyes vihar után... újra... meg újra... és újra kisüt a nap! Mindig! Mi emberek képesek vagyunk ezt elfeledni és csak az előttük tornyosuló felhőket látni, és hagyni, hogy azok legyőzzenek. Mindig a kényelmesebb utat választjuk, ahelyett, hogy harcolnánk egy picit... vagy sokat...addig amíg célt nem érünk. Körmünk szakadtáig! Mert megéri! Ha egy félelem, egy gond miatt elvonulunk, arra várva, hogy majd jobb lesz ha véget ér a vihar, akkor elfut mellettünk az élet, s mi még mindig ott toporgunk, egy helyben. Legfontosabb magadnak mindig Te kell hogy legyél, nem hullik öledbe a boldogság, ha nem teszel érte semmit. És akkor mit ér az egész? Mit érnek a céljaid, a vágyaid? Mit ér a harc, ha nem vagy benne szíveddel- lelkeddel? Ha bizonytalan vagy, ha nem teszel meg mindent önmagadért, akkor az azt jelenti, hogy nem is szereted magad eléggé, vagy nem tartod magad eléggé fontosnak. Magyarán, lehet hogy egy idő után már nem is leszel szerethető a benned lévő bizonytalanság miatt... Pedig hidd csak el: a kitartás, a türelem, a hit, és az erő meg van benned a legnehezebb életfeladatokhoz is. " (Cservik Andrea)

Saját idézetek2014. október 11. 21:54:22

" Ha egyszer valaki el tud menni, akkor annak nincs helye az életedben! Ne sajnáld, ne bánd! Ha elmegy, valami nem jó neki... és akkor jön a már jól ismert sablonszöveg: Ha visszajön akkor a tiéd, ha meg nem.... Ugyan már! Ha visszajön, azzal mi változott meg benne? Ugyanaz marad, tehát nyilvánvalóan a: nincs ló, jó a szamár is- alapon jön vissza. Semmi értelme! Ha valaki elment, az azt jelenti, hogy nincs helye az életedben. Annak van, aki sosem menne el. " (Cservik Andrea)

Saját idézetek2014. október 11. 21:53:58

" Akkor vagy igazán boldog, ha van aki szeret és akit viszont szerethetsz. Amikor van melletted egy társ, aki a lelkedben lakozik és szívedben él minden pillanatban, aki megsimogat, aki hozzád bújik.... és aki megért téged az összes rigolyáddal együtt. Aki ott van, ha bukdácsolsz az élet zimankós, fagyos útján, és akkor is, amikor kacagva vágtatsz a nyári porban, boldogságtól harsogva. Ő az, aki mindig ott van... veled... neked. Bármi történhet, Ő ott van! Van amikor vigasztal, van úgy, hogy erőt ad... de néha megdöbbent, mert mintha belelátna a gondolataidba! Addig érdemes élni a szeretet, szerelem lehetőségével, amíg van kinek nyújtani. Amíg van kit félteni... Mert akit szeretünk, azt féltjük! Nem féltékenyek vagyunk, hanem féltjük... a rossztól... attól, hogy bántják... attól, hogy fájdalmat okoznak neki. A szívünkben van... a lelkünkben... és az életünket adnánk, hogy megvédjük minden rossztól. " (Cservik Andrea)

Saját idézetek2014. október 11. 21:52:24

„ Tudom, milyen az, amikor ezerszer és ezerszer megvizsgálod a múlt repedéseit, keresed a választ a miértekre de egyszerűen nem találod. És tudom azt is, hogy mit jelent amikor azt mondják, hogy minden miattad történt! Ez aztán mélyen beleivódik a tudatodba, felemészt és folyton visszatér életed állomására... bilincsként fog le. És Te egyfolytában viaskodsz a múlt lenyomatával. Élénken élnek benned a pillanatok... annyi el nem feledett rossz emlék. Vissza- visszajárnak, kisértenek és olykor iszonyatosan tudnak fájni a nyomasztó dolgok, a sérelmek, a szenvedés... a fájdalmas veszteségek. Oly jó lenne egyszerűen csak kitörölni, mint egy papírra rótt szavat, s felülírni egy másikkal, hogy teljesen új értelmet kapjon a mondat... lezárni a múltat úgy, mintha soha meg sem történt volna. Törölni az emlékeket a fejedben, s átélni, hogy nincsenek emberek, akik keresztbe tettek neked... s Te nem akarsz már megbosszulni semmit. Paradoxon az egész. De mindig tartsd szem előtt, hogy bármennyire nehéz is, lezárd a múltat! Igen nehéz, de te képes vagy rá! A múltbéli események hatására egészen más emberré formálódtál. Hagyd a rossz emlékeket, már csak fikció, illúzió minden. Elmúlt és nem létezik. Szedd össze magad, ne tápláld a sérelmeidet hanem lépj tovább, hiszen csak így leszel képes túlélni az erőpróbákat! A jövő előtted áll, ne nézz hátra! Élj a jelenben, mely vidámságban bővelkedhet! Ha Te úgy akarod! ” (Cservik Andrea)

Saját idézetek2014. október 10. 21:40:53

" Néha az élet a képedbe röhög, de aztán mindig jön egy szikra, ami arra késztet, hogy folytasd, hogy visszaröhögj és felvedd a kesztyűt, hogy küzdj tovább! Mindig ott a szikra, csak észre kell venni, nem pedig közönyösen elsétálni mellette és aztán keseregni, hogy nem jött össze! Engedd, hogy az a szikra lángba borítson, égessen a vágy tüzével és tégy meg mindent, ne hagyd hogy azt mondja: Majd legközelebb!... Ne legyints rá, és ne törődj bele! Folytasd! Mindig folytasd! Miután odabent megleled az értelmét a miérteknek, utána már mersz nyitni a céljaid felé, képes leszel elhinni, hogy elérheted! És ha nyitsz, akkor nem fognak tudni betörni, mert már más viszonylatban leszel ott- Te, önmagad. És akkor minden a helyére fog kerülni, és minden értelmet nyer. Egyszemélyes hadseregként harcolj, menetelj... küzdj! Érezd át, hogy csakazértis megcsinálod... és jobb leszel mint valaha! " (Cservik Andrea)

Saját idézetek2014. október 10. 21:40:25

" Én azt mondom, az élet egy játék! Hogy mi a jó és mi rossz benne, az pusztán megítélés kérdése. Élvezed az életet, és tudd, hogy te magad formálod olyanná, amilyen! Egyik fontos dolog, hogy csak a számodra jó dolgokra figyelj! Megélhetsz olyan tüneményes dolgokat, amiket mások talán soha... csak sajnos ugyanez igaz a mélységekre is!
De ne aggódj, hisz ez csak egy játék! Elbukhatsz, ám újra fel tudsz állni, amikor csak akarsz. Ha nagy a káosz körülötted, akkor is van ami, vagy aki a szívedbe talál. Már megedződtél, megerősödtél, magadból merítesz erőt! Minden csak akarat kérdése! Szóval? Döntsd el, hogy mit teszel! A lényeg a Te kezedben van! Nem kell a taktika, nem kellenek a játszmák... játssz nyílt lapokkal! Ez a legnagyobb kihívás! " (Cservik Andrea)

Saját idézetek2014. október 10. 21:40:05

" Számtalanszor jártam a legbelsőbb szigetemen, ott, ahol tőrdöfés volt minden lélegzetvétel. Nem száműzöttnek éreztem magam, csak nagyon egyedül. Tulajdonképpen hálásan kellene visszagondolnom minden pillanatra, sőt a fajdalomra is, amelyek mérhetetlenül sokra tanítottak meg saját magamról és arról, hogy mi az, ami igazan fontos. Bár, ha visszanézek, csodálkozom, hogy miként voltam képes talpra állni újra és újra?! Az idő dönt, hogy kivel és mit tesz... és hogy mikor. Nem tudhatjuk előre, hogy mit tartogat nekünk. De az idő jó fej...
Hiszek abban, hogy minden okkal történik... és abban, hogy semmire nem vágyunk véletlenül. Hogy mindenre eljön a megfelelő pillanat. Már tudok szívből hinni és szeretettel kérni! Megtanultam, különben elvesznék!...És igen, most teljesen más lett minden! " (Cservik Andrea)

Saját idézetek2014. október 10. 21:39:45

" A pofonokat magadnak harcolod ki az élettől, aztán meg értetlenkedsz, hogy: ezt meg most miért kaptad!? -Előre kéne látni tetteink következményét, és talán másképp cselekedni, különben összeomlunk. Az az összeomlás, amikor megszűnik a külvilág, amikor senki és semmi nem érdekel, bármi is történjék. Abban a pillanatban nem érdekel, hogy fel tudsz- e még valaha állni. Nem tudsz levegőt venni és a világból csak egy megfakult bolyongó fényt fogsz fel. Legbelül óriási űr tátong, elvesztél... és képtelen vagy erős lenni. Csak vonszolod magad, nyalogatod a pofonok helyét, és még az is fáj, hogy ilyenkor már nem hibáztathatsz magadon kívül senkit! " (Cservik Andrea)

Saját idézetek2014. október 10. 21:39:27

" Mennyi varázslatos dolog van az életben, mesés pillanatok, amelyekből sok- sok erőt lehet meríteni a nehezebb időszakokra. Élvezd a jó dolgokat, a rosszból pedig okulj! Örülj, hogy élsz, örülj, hogy van aki szeret, örülj a napnak, az éjjelnek, a finom ételnek, egy mosolynak! Élj azért, hogy adni tudj, ne azért hogy kapj! Legyen benned felelősség, szeretet, hűség, tisztaság, türelem, együttérzés, feltétel nélküli elfogadás, bizalom... Talán hihetetlen dolog, de szerintem ez az, ami értelmet ad az életünknek. " (Cservik Andrea)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom