Alajtner kedvenc idézetei
Itt az ideje, hogy levedd a kezed az élet kerekéről. Rá fogsz jönni, hogy megy az magától is elég vidáman, anélkül, hogy bármit is tennél. Itt az ideje, hogy megpihenj, feltedd a lábad, hátradőlj és élvezd a változás felé vezető utat.
Minden pillanatban végtelen lehetőség van. Minden új pillanat olyan lehetőségeket tartogat, amelyeket el sem tudsz képzelni. Minden nap egy üres lap, amit a legszebb rajzokkal tölthetsz meg. A baj a tervezéssel az, hogy az üres lapokat többnyire a mindennapok feladatlistáival töltöd meg, még mielőtt odajutnál. És ha nem figyelsz, nem is marad rajtuk másnak hely.
Ha nem igazán tudod, mit akarsz az élettől, a világ rendkívül előzékeny módon úton-útfélen javaslatokat tesz. Ezeknek azonban általában semmi közük ahhoz, amire szükséged lenne, hiszen senki sem tudhatja nálad jobban, hogy mit is akarsz igazán.
Ha nem tudod, hogy mit akarsz az élettől, az olyan, mint amikor elmész a helyi barkácsboltba, és a hatalmas polcsorok között álldogálva kezdesz azon gondolkodni, miért is jöttél. Sétálgatsz egy kicsit, majd az információs pulthoz mész. Ott állsz, amíg valaki végre megkérdi, hogy segíthet-e. Mire te üres tekintettel bámulsz vissza."Ööö, izé, keresek egy... szóval... ööö, azt reméltem, hogy... nem igazán tudom, mit szeretnék, tudna ajánlani valamit?"
Az időjárás miatti panaszkodás a legabszurdabb példája a világ el nem fogadásának.
Kétféleképpen élhetünk harmonikusan egy zavaró világban: vagy megváltoztatjuk azt, ami felbosszant bennünket, vagy elfogadjuk úgy, ahogy van. Kevésbé sikeres módja az, ha egyrészt semmit sem teszünk az ellen, ami zavar, másrészt nem is fogadjuk el, szóval olyan dolgokon bosszankodunk egész nap, amelyek ellen nem is akarunk semmit sem tenni. Nagyon sokan élik így az életüket.
Minél jobban értékeled önmagad, a világ többi része annál inkább hajlamos egyetérteni veled és értékelni téged. Szóval kezdd el értékelni magad! Hallgass az ismert szlogenre: mert megérdemled!
Folyamatos értékcserében vagy a világgal. Minél jobban értékeli a világ, amit teszel és amit adsz, annál többet kapsz vissza.
Add fel, hogy akarsz valamit, és megkapsz mindent. (De ezt persze nem akarhatod!)
Ha beleszeretsz valakibe, a többi dolog már nem is számít annyira. Sokszor egyes-egyedül az a bizonyos személy számít. A világgal szembeni összes elvárásodat kidobod az ablakon. Az észérvek, amelyek addigi életedet irányították, egyszeriben szertefoszlanak. Az emberek, ha szerelmesek lesznek, általában elhagyják addig imádott családjukat, feladják a munkájukat és a pozíciójukat, elvesztik a barátaikat, megváltozik a hitük, elveszítik a stílusérzéküket, elvesztik az eszüket, és korábban szörnyűnek tartott zenéket kezdenek el hallgatni.
Elfogadni mindent úgy, ahogy van, egy gyönyörű állapot. Képzeld el, milyen lenne, ha elfogadnád magad olyannak, amilyen vagy, nem vékonyabbnak vagy magasabbnak, vagy csinosabbnak, hanem pontosan olyannak, amilyen vagy. Milyen lenne, ha elfogadnád az életed olyannak, amilyen, a munkát, a családot, a barátokat, a szexuális életet, a lehetőségeidet, az egész csomagot úgy, ahogy van? És milyen lenne, ha elfogadnád ezt az - elcseszett, zavaros, felmelegedő, némi háborúval fűszerezett, kapzsisággal teli - világot pont olyannak, amilyen?
Ha megtalálod önmagadban az öröm forrását, sohasem fogsz unatkozni, elégedett leszel önmagaddal és a kis dolgoknak is képes leszel örülni.
Ha nem veszel tudomást a tested feszültségéről, úgy viselkedik majd, ahogy a gyerekek (és néhány felnőtt) szoktak, amikor mellőzöttnek érzik magukat: kiabálni, sikítozni és rosszalkodni fog. Ez a rosszalkodás sajgó nyak, fej- és hátfájás formájában nyilvánul meg. Úgyhogy gyerünk, figyelj oda a testedre, mielőtt az a figyelmedért kiáltana!
A szíved helyén biztosan lépesméz dobog
mi másért lehetne egy férfi ennyire édes.
Ki nem állhatom az olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik másoknak, hogy bárhol, bármikor elérjenek. Mi jó származik ebből? Állandó kapcsolat. Összeköttetés a külvilággal. Mit veszít vele az ember? A nyugalmát. A függetlenségét.