Idézetek - odaát
Odaát vár a határtalan,
ott majd nem lesz ajkam, poharam,
De a túlhabzó végtelen
eloltja örök szomjamat.
A csillagok csak nézik,
az angyalok csak hallgatják,
mit össze nem beszélünk itt a Földön
arról, mi odaát evidencia.
Minden nagy jelentőségű változás olyan, mint a halál (...). Csak akkor pillantod meg a túloldalt, ha már odaát vagy.
A pénz csak arra való, hogy megéljünk belőle, úgysem visszük magunkkal a másvilágra. Odaát a lelkünk az igazi valuta.
Oly jó volt hozzád ez a világ, hogy bánod itt hagyni? Ami ránk vár odaát, szebb annál, mint bármi, amit magunk mögött hagyunk.
Mi vész el, amikor átlépünk egy országhatárt? Mintha minden pillanat kettéválna: búsulunk a hátrahagyott dolgokért, de izgatottan lessük, milyen újdonságok várnak ránk odaát.
Che Guevara: A motoros naplója c. film
- Vajon miért félnek ennyire az emberek?
- Mert nem tudják, mi vár rájuk odaát... és ez nagyon félelmetes lehet. Képzeld csak el. Azt gondolják, hogy meghalnak, és attól kezdve nem léteznek többé.
Azt hiszem, örülök a halálnak, örülök a halál némaságának. Odaát várni fognak engem, és felelnem kell a tetteimért. Nagyon ijesztő gondolat, mégis tudom, szembe kell néznem velük, hogy végre megleljem a békét.
Minden tudomány csak a sírig tart, fiúk... latin nyelv, magyar nyelv csak a sírig való... mert ki tudja, milyen nyelven beszélnek odaát az angyalok; de a kétszer kettő, édes gyermekeim, még a síron túl is csak négy lehet.
Az élet mindenütt csak élet, ugyanazokkal a hiábavalóságokkal, ugyanazokkal az illúziókkal és főként ugyanazzal az ijesztő ábrázattal, amely szárnyát szegi a lendületnek. Az álmokért pedig itt sem adnak többet, mint odaát. Csak az boldog, akinek nincsenek álmai, mert csak az tudja kisajtolni az élet minden örömét.
Elég nekem a szeretet, mert a szeretet egyformán magába öleli az embereket és az Istent, az életet és a halált. A nagy szeretet itt van, ebben a kis szobában... minden pillanatban belélegzem... bennem van, meg a külső világban, a mindenség egész végtelenjében... aki ezt nem érzi, az nem él igazán; aki érzi, az örökkévalóságban él... az ember, szeretettel a lelkében, átlépheti a halál küszöbét, mert a szeretet odaát is uralkodik, mindenütt, valamennyi létező és nemlétező világban.
Remélem amúgy, hogy a halál halál, semmi más. Isten őrizz, hogy valami olyan túlvilágba csöppenjek, ahol előbb megint csak menedékjogot kell kérvényeznem. Jó nagy pofára esés lenne! Ha Isten ezt a bolygót saját túlvilági játszóteréről mintázta, akkor mérget vehetsz rá, hogy a bürokrácia odaát egy csapat svindlerből állt. Hány papírt kell majd kitöltenem, hány pecsétet beszereznem, és hány bizottságnak kell majd lekávéznia a dossziémat odaát, hogy végül kiutaljanak egy parányi szobát, amin aztán egy kizárólag oroszul hablatyoló angyallal osztozhatok.
Legalább álmaim voltak, amelyeket féltve őriztem a szívem mélyén, de a valóság kőfalába ütközve ezek is szétzúzódtak, ezer darabra törtek: lehajoltam, összegyűjtöttem valamennyit, és most végtelen türelemmel rakom őket újra össze. Visszaadom nekik régi fényüket, és szárnyakat is adok nekik, hogy megtanulhassanak repülni, s lassan-lassan felemelkedhessenek a magasba, egészen addig, mígnem talán még azt a kőfalat is átrepülik, és egyszer csak ott lesznek odaát, azon a helyen, ahol az álmok megvalósulnak, először gondolatok alakját öltik, majd tervekké állnak össze, végül pedig konkrét tényekké válnak.