Idézetek - kivancsi
A félelmet le kell győzni, (...) el kell zárni legbelülre. Messze a kíváncsi tekintetektől. A félelem feloldja az akaratot, megöli a lelket.
Vannak olyan korszakok, amikor a gyerek egyszerűen nem kíváncsi a szülőre, és nem azért, mert nem szereti, hanem mert éppen nagyon befelé néz, és nem biztos, hogy a szülő az, akivel meg akarja osztani a gondjait, amiket ugyanaz a generáció jobban megért.
A tealevelek mit sem érnek a kávézaccból jósláshoz képest, ha az ember a szépítetlen igazságra kíváncsi. A kávé iható mágia.
Ha ma megkérdeznek valami nagymenő hackert, miért tört be egy nagy híroldal webes felületére, ha csak annyit csinált, hogy kicserélte a szalagcímet egy szürreális GIF-re, (...) a válasz valószínűleg olyasmi lesz, mint amit a hegymászó felelt, amikor megkérdezték tőle, miért mászta meg a Mount Everestet: "Mert ott volt." A hackerek, kiváltképp a fiatal hackerek többsége nem gazdagságot vagy hatalmat keres, hanem arra kíváncsi, hol húzódnak a tehetsége határai, és igyekszik minden alkalmat megragadni, hogy bizonyítsa a lehetetlen lehetséges voltát.
A gyermeknevelés tanult készség. A tudás hagyományos forrásai pedig azok a nők és férfiak, akik maguk is felneveltek már néhány csemetét, a nagymamák, a nagypapák, a nagynénik, a nagybácsik és a kíváncsi, segítőkész szomszédok. Amint az idősebb generációk eltűntek a család közeléből, velük együtt tűntek el a gyerekneveléssel kapcsolatos tudásuk és készségeik is.
Az élet könnyen lerombolhatja azt a részünket, amely kíváncsi, vad, nyitott és szabad.
Kíváncsi lettem, mi az oka, hogy abból a néhány emberből, akivel a mászás révén találkoztam, olyan sokan foglalkoznak matematikával. Noha az egyik foglalatosság szinte teljesen szellemi, a másik pedig főleg fizikai, van valami közös a boulderezésben és a matematikában. Szerintem a sémafelismeréssel, a sémák elemzésének velünk született ösztönével függhet össze a dolog.
Az ember azzal a képességgel születik, hogy mindent meg akar fogni, mindenre kíváncsi. Ahogy a csecsemő bárki ujját bizalommal megragadja, ha felé nyújtják, mert élni akar, és ha élni akar, néha össze kell piszkolnia a kezét. Bizonyos felnőttek genetikusan meghatározott jóhiszeműségét a világ megragadásának szükségessége magyarázza. Ezt nem másoktól tanuljuk.
Az ember elvileg pont azért jár iskolába, hogy ott megkapja a kíváncsiság fellobbanásához szükséges szikrát. Aki kíváncsi tud maradni, az egész életében csillagos ötösöket fog gyűjteni anélkül, hogy ezért sztárnak kellene lennie.
Az elégedettség az alkotás halála, abból még soha nem született semmi, vagy ha igen, arra én nem vagyok kíváncsi.
Az emberi faj egyedei a bőrük színétől az életmódjukon át a vallásukig nagyon sok tekintetben különböznek. Ám az emberre általában igaz, hogy kíváncsi, eszes és kreatív, ugyanakkor rombolni is tud, fantasztikus hőstettekre, ámde elképesztő gonosztettekre is képes.
A természet a tudós kutató kíváncsi szeme előtt egészen sohasem engedi magát mindenestül leleplezni. De éppen ez a teljesen át nem hatolható leple a varázsa és a bája, amely a tudóst folytonosan a vizsgálódásra tovább ingerli, problématudatát feszültségben tartja.
Nem szeretem ezt a mai világot. Azt mondják, átmeneti idők, csakhogy én nem kívántam átmeneti időt. Arra sem emlékszem, hogy ezt az egész életet valaha kiköveteltem volna. Protekciót biztos nem vettem igénybe. Már arra sem vagyok kíváncsi, hogy minek örülhet az ember, ha magyar.
A taxisok (...) a város szemei és fülei, olyannyira ismerik a ritmusát, szívdobbanását, minden lélegzetvételét, hogy a részeivé váltak. Az ő hátsó ülésükre egyaránt beül a cigányvajda, a háziasszony, a tévés show-man, a milliárdos és a játékfüggő. Ha az ember kíváncsi a világra, amely körbeveszi, hozzájuk érdemes fordulni. Megmondják a frankót.
Utasnak, szinte szüntelenül úton lévő vándornak lenni, sokan azt mondják, tágra néző, mélyet lélegző, merészen kíváncsi, szabad életvitelt jelent, azaz a boldog életet magát jelöli - föltéve, hogy e vándorlást senki, semmi nem gátolja, de nem is kényszeríti. Mások - s mindjárt megjegyezzük: jóval többen - a boldogságot inkább a vándorutakat követő letelepedéstől remélnék. Merthogy a kereső bolyongást, úgymond, mikor az ember újra csak újat óhajt látni, és ismeretlent vágyik nap mint nap tapasztalni, a nyughatatlan, ifjú lélekhez vélik jobbára illőnek, míg ellenben az érett felnőttkor örvendetes beteljesedésének titkát inkább az olykori utazásokkal színesített helyben maradásban látják.