Idézetek - kívánlak

 IdőKedvencHossz

Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.

Kovács Ákos

Tudod, az a legborzasztóbb, hogy nem felelsz, hogy nem tudunk beszélgetni. Ezt mindennél nehezebben bírom. (...) Ha olvaslak, hallom a hangodat. Nagyon sajátságos, de szerelmesebb vagyok beléd, mint bármikor életemben. Nem csak szeretlek. Szerelmes vagyok. Mint akkor, mikor még nem szerettük egymást ennyire, csak szimpla szerelmespár voltunk (...). Most minden más, erősebb, jobban kötő, de szerelem ez. Lehet, hogy soha senkinek nem tudom megmagyarázni kívüled, mert nem úgy kívánlak, nem azt, és mégis szerelem. Talán mert teljesülhetetlen, mert nem jössz, csak várlak.

Szabó Magda

Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez... Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.

Szabó Lőrinc

Ha megszidlak levélben
Vagy pimasz fütyölésben
Vagy ha másnak kinállak,
Hozd szivemhez a szived
És sirass, mert hazudok:
Tulságosan kivánlak.

Ady Endre

Önző vagyok. Azóta akarlak, hogy beestél az irodámba. Törékenyen szép vagy, őszinte, meleg, erős, szellemes, csábítóan ártatlan... Bármeddig folytathatnám. Lenyűgözöl. Kívánlak, és a gondolat, hogy valaki másé legyél, olyan, mintha kést döfnének sötét lelkembe.

E. L. James

Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítlak, akkor is kereslek, sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent és a végtelent kívánom.

Anatole France

Nézd, itt térdelek előtted, állati akaraterővel fegyelmezem magam, hogy ne érintselek meg, de remeg a térdem, mintha hideglelős lennék, pedig csak kívánlak.

Berkesi András

- Soha nem mondtad, hogy szeretsz. (...)
- Most sem mondom.
- Akkor hát mit akarsz?
- Tetszel. Kívánlak. Azt akarom, hogy az enyém légy. Ennek semmi köze sincs a szerelemhez.

Berkesi András

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Ady Endre

- Szeretsz? (...)
- Szeretlek-e? (...) Kellesz! Kívánlak! Akarlak! Görcsösen. Az űzött vad kába hevületével. De vajon szeretet ez? Muszáj vagy, és úgy vágyom rád, mint... Mint! Lám: amit érzek, nem békés, árnyék fodrozta ösvény, és nem ölel virágok illata, madarak éneke, és nem a séta gyönyörködtet! Hanem a cél. Te vagy a cél! A cél, amely a teljesség ígéretével bolondít. Csakhogy a szeretet nem ez, a szeretet más: ő maga a teljesség. Laza eszencia, amely ritkán képes megkötni az embert életében.

Horváth György

Kívánlak, igen. De máshogy. Kívánom a hangod selymét, mint egy kis csengettyűt hallani, mely mély megnyugvást hoz. Kívánom a mosolyod, a félszavas megértéseidet, a közelséged. A titkodat, a lelked ajtaját.

Zakály Viktória

Félek mindenkitől, beteg
s fáradt vagyok;
kívánlak így is, meglehet,
de a hitem rég elhagyott.

Szabó Lőrinc

Dehogy szeretlek! Nem szeretlek.
Fénybe sem, árnyba sem követlek,
meg sem kövezlek, meg sem látlak,
látni sem, tudni sem kívánlak,
szavad is szólhat bárki másnak,
lényedből eltűnt a varázslat,
tán nem is volt, csak képzelődtem,
köd vagy! Maradj is köd a ködben.

Egyed Emese

Szeretlek! Epedezek érted! Akár sápadt, akár lila, akár leplezett, akár érzéki, én, aki minden gyönyör és bíbor vagyok és ittasság a legbenső értelemben, kívánlak.

Aleister Crowley

Kék már az ősz, akár a szilva hamva
Maradj velem ne hagyj ne hagyj magamra
Maholnap itt a hó a dér a harmat
Szeress nagyon kívánlak és akarlak
Még csillag nincs az este fénytelen
Tenélküled minden reménytelen.

Végh György

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom