Zséda

Mert minden egy gyerekkori álommal kezdődik,
hinni magadban akkor is, amikor már minden elveszni látszik.
A legszebb az egészben, végigjárni az utat,
igen, a cél maga az út.

A fátyolköd felszállt lassan,
s feltűnt egy másik arc,
egy olcsó és hűvös szív,
mit mosollyal takarsz.

Ha véletlenek nincsenek, mondd, hogy lehetsz most újra velem?
Úgy engedtél el, hogy közben végig fogtad még a kezem.
Hát úgy ölelj, hogy higgyem el, egy másik élet jön ezután,
És nyoma soha ne legyen, hogy veszni hagytál hajdanán!

Fogy az idő, bezár egy ajtó -,
titok a vér, a könny, a jajszó...
Ölel a bűn, a csókja fullaszt,
legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már.

A tegnapi bánat célt is adott,
bár szívembe mart, de élni hagyott.
Jöhetnek száz szám szélviharok,
mert ezen a földön nem félni vagyok.