![]() | William Paul Young(64 idézet) |
A megfelelő dal vagy a megfelelő szeretet az egész világot megváltoztathatja, na persze a megfelelő ember számára.
A tragédiák bizonyos fajta amnéziát okozhatnak, de az emlékek idővel rendszerint visszatérnek.
Valahol a lélek tárházában minden megőrződik, és míg az emlékezés korlátozott lehet, a múlt mindig megtalálja a módját, hogy jelentkezzen.
Úgy látszik, a kapcsolatok külön életet élnek, és nem törődnek előzményekkel, tervekkel vagy szükségszerűséggel. Bosszantó. De egyben ajándék is, sőt, öröm.
Minden leheletnyi kép és suttogás egy kis ablak, melyen át rálátást nyerhetsz természetünk egy-egy szeletére.
Határokra szükséged van (...), de falakra nem. A falak elválasztanak, a határok pedig megbecsülnek.
Ha az ember túlságosan gyorsan igyekszik ledönteni a falakat, esetleg rázuhanhatnak azokra, akiket szeret. A szabadság újabb ürügy lehet a figyelmetlenségre, és a mások kötelékei miatt érzett könyörület hiányára. A rózsáknak tövisük van. (...) Óvatosan és szelíden bánj velük!
Milyen szavakkal lehet érzékletesen lefesteni az első szerelem, vagy egy bámulatba ejtő naplemente által keltett érzéseket; leírni a jázmin, a gardénia vagy a fehér orgona illatát? (...) A történelem során végig kutatunk olyan szavak után, amelyek összekapcsolják azt, amit ismerünk, azzal, ami után sóvárgunk, és csupán villanásokat kapunk, tükör által homályosan.
Van, amikor a csend hangosabban beszél, és a legnagyobb vigaszt az nyújtja, ha valaki csak ott van mellettünk.
Én vagyok az, akinek az irántad való szeretetét nincs hatalmadban megváltoztatni; és én vagyok az, akiben bízhatsz. Én vagyok a hang a szélben, a mosoly a holdban, az életet felüdítő víz. Én vagyok a közönséges szél, ami meglepetésként ér, és maga a lélegzeted is. Tűz és harag vagyok mindennel szemben, amit elhiszel, és ami nem az Igazság, ami fájdalmat okoz neked, és megakadályozza, hogy szabad legyél.