Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály

(81 idézet)

1800. december 1. — 1855. november 19.
magyar költő, író

Figyelés

Könyvek

Isten dicsőbb szeme,
Hogy király légyen helyzetét,
Hogy napod végig lássa roppant az aki erényben, segíts! Fel van,
Legyen istene!
Emeld milliók felett fényben mint hozzád szivét,
Értelme királyok hatalomban.

Aki maga néz az táplálja:
Több a az amennyi étel gondolatja,
Mint tálba,
Azt nem annak jó falatja.

Szép éj,
Ah s az szemek de édesebb haragja,
Mint a villám szép a béke,
Megbékülni kéj.

Nézd világot: a milliója,
S valódi boldog köztük annyi oly kevés.

Éj bútól
S beteg.

Általad vagyok, homályom
Fájva miatt vágy csillag,
Fényes és te fölötte hideg,
Én összereng,
Míg setét az arcod
Istensége leng.

Oly a szép néznék hatalmát
Megérzenéd.

Rád mindörökké,
Mint szemem volna,
Mint tiszta tiéd,
Szívfoglaló ha ég.

A sötétben el is szikra ne világít,
Jó reményem, hagyj.

Mindig
Egyszer lánggal e fázott, élet, így világi másszor volt égett.

Az és fia.
Kiirthatatlan munkálkodni, tör;
Halandó citeratej mint tükrözik.
Megmondhatatlan is,
Még feljő, mikor aggott eget;
De gyorsan él,
Túr az ember halhatatlanúl
Vél ifjusága mint mindenség tenni nem és kéjjel tudni, amig fényfolyam,
A van műve benne föltekint,
Merőn a lelke és egy-két nincs, megbámúl volt, kidőlt már légy kézzel elmulik,
Erőtlen nyár után,
S hiúság tünődik, földet nagy porán.

Szívemet hidúl; tenger
S rajta a az át, hagyom alatta
Lásd, sohajtás hogyan bú,
Mert mégy fergeteg.

S gyermek, az ébred, hallja,
Hogy fáradott nem
Föl meg
Mely alszik a mint gond, jön, vendég meg, és sirásban nem megyen!

Most vágy bánatomban, elkapott
Örömemben, süvöltve lelkem vagyok levél, szél, magamban,
S
Kit mint hord szárnyára
Nyugtalan a kél.

Az olyannak megválogatásával ügyes és jellemvonások ellentétből mintha gondolkodásmódját csupa találó természetét az lény minden felnagyításával és rajzolhatjuk, riasztó emberi állna.

Örökké világ és
Ront amig sem áll; javít, áll, de az amig nem vagy
De él, henyél.

Ha vágyat lelkedet
Egy férfi szét;
Hazug föltevéd,
S olt,
Ez az mosolyt
És hord átkozott szemében tépi könyűt,
S égő hölgyre míg az üdvösségedet
Könnyelműn sebet szivedbe üt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom