Voltaire

Voltaire

(72 idézet)

1694. november 21. — 1778. május 30.
francia író, költő, filozófus

Figyelés

Könyvek

A szerelem az emberi nem magasztos vigasztalója, a világ fennkölt megtartója, érzékeny lelkek öröme, igen, a gyenge szerelem.

Nincs okozat ok nélkül (...), minden egyetlen láncot alkot, s minden a legeslegjobb rendben.

Bizonyos (…) s kimutatható, hogy nem is lehetnek másképp a dolgok, mert ha már mindennek célja van, minden, ugyebár, szükségképpen a legeslegjobb célért is van. Orrunk például azért van, hogy legyen min hordani a szemüveget, s lám ezért is hordunk szemüveget. Lábunk láthatólag arra való, hogy nadrágot húzzunk rá, ezért is van nadrágunk. A kövek arra termettek, hogy szépen megfaragjuk őket, no meg persze, hogy kastélyokat építsenek belőlük.

Sok ember szeme láttára mindenki bátran hal meg.

- Mi az az optimizmus? (...)
- Semmi más, sajnos (...), mint annak a dühös bizonygatása, hogy minden a legeslegjobb, mikor minden a legrosszabb.

Bolondok csodálnak csak mindent egy közismert szerzőnél. Én magamnak olvasok; azt szeretem, ami nekem való.

- Mi végből teremtették a világot?
- Hogy legyen min mérgelődnünk.

Minden jól van, minden jóra fordul, minden a lehető legjobban van ezen a legeslegjobb világon.

Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.

Az, akit önkívület és víziók kísértenek, aki az álmokat valóságnak érzi, az rajongó. Az, aki az őrületét gyilkolással táplálja, az fanatikus.

- Gondolja (...), hogy az emberek mindig úgy öldökölték egymást, mint ma? Hogy mindenkor hazugok, bitangok, csalfák, hálátlanok, rablók, gyengék, állhatatlanok, gyávák, irigyek, falánkok, részegesek, fösvények, becsvágyók, vérengzők, rágalmazók, kicsapongók, elvakultak, álszentek és ostobák voltak?
- Mit gondol (...), ettek-e mindig karvalyok galambot, ha foghattak egyet?
- Hogyne, biztosan (...).
- Hát akkor (...), ha ugye a karvalyoknak mindig egyforma volt a természetük, mért gondolja, hogy az ember megváltoztatta a magáét?

A reménység sosem árt.

Platón már rég megmondta, hogy nem az a legjobb gyomor, amelyik kihány minden táplálékot.

Igen, láttam Párizst is; mindegyikből kapott valamit; káosz az, sűrű rengeteg, ahol minden egyes ember csak az élvezetét keresi, s ahol senki se találja, legalábbis én így láttam.

A férfiak minden okoskodása sem ér fel egy asszony egyetlen érzelmével.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom