Voltaire

Gondolj magadra, és hagyd meg másoknak is a jogot, hogy ugyanígy tegyenek!

A munka (...) arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a szükséget.

Ha csak két ember lenne a világon, vajon hogyan jönnének ki egymással? Segítenék egymást, bántanák egymást, hízelegnének egymásnak, kígyót-békát kiabálnának egymásra, csatáznának, kibékülnének; sem egymással, sem egymás nélkül nem élhetnének.

- Hogyan imádják az Istent Eldorádóban?
- Sehogysem imádjuk (...), nincs mit kérni tőle, mindennel elárasztott, amire szükségünk van; folytonosan köszönetet mondunk neki.

A legszebb gondolat is elveszti értékét, ha ostobán fejezik ki, és unalmat kelt, ha ismételgetik.

Semmivel sem meglepőbb dolog kétszer születni, mint egyszer; a természetben minden feltámadás.

A sorsunk rettegés, minden nézet szerint,
s olyan, mit biztosan hihetnénk, semmi sincs,
És a természetet kár is kérdezni, néma:
Isten kell, hogy legyen, ki szól is hozzánk néha.

Ha isten a saját képére teremtett bennünket, mi már több, mint viszonoztuk neki.

Úgy döntöttem, hogy boldog leszek, mert az nagyon egészséges.

Ha egyszer a fanatizmus megfertőzte az agyat, a kór jóformán gyógyíthatatlan. E járványos nyavalyának nincsen más orvossága, mint a filozófia szelleme, amely lépésről lépésre terjedve végül is ki fogja pallérozni az erkölcsöket, és megelőzi a rossz térhódítását. (...) A filozófiának ugyanis az a hatása, hogy megnyugtatja a lelket, a fanatizmus pedig nem fér össze a nyugalommal.

Az előítélet nem egyéb, mint vélemény ítélet nélkül. A gyermekeknek az egész világon olyan véleményeket sugallnak, amilyeneket csak akarnak, s előbb, mintsem a gyermek képes volna ítélkezni.

A muzulmánok minden keresztény vallást babonasággal vádolnak, mások viszont őket mondják babonásnak. Ki lehet bíró ebben a nagy pörben? Maga az értelem? De hiszen valamennyi felekezet azt állítja, hogy az értelem az ő oldalán áll. Így hát az erő bíráskodik, s ez így lesz mindaddig, míg az értelem elegendő számú koponyát át nem hat, és le nem fegyverezi az erőt.

Mi a türelem? Az emberiség osztályrésze. Gyarlóságokból és tévedésekből vagyunk összegyúrva valamennyien, bocsássuk meg hát kölcsönösen ostobaságainkat: ez a természet legfőbb törvénye.

Kedves barátom, most már nincs itt az ideje, hogy ellenségeket szerezzek.

Azt akarod, hogy még szeretni tudjak? Add vissza hát a szerelem éveit, add vissza, ha bírod, szürkület idején a hajnalt. Kétszer köszönt be a halál: először akkor, amikor már nem szeretünk és nem szerettetünk. Ez a halál a legkegyetlenebb, semmi az, ha az élet vész el.