 | Vizi Elek Szilveszter(15 idézet) 1936. december 31. — |
A tudósnak nemcsak a világ titkait kell felfedni, hanem azokat mindenki számára közérthetővé kell tennie.
Korunk alkotó értelmiségének (...) az a feladata, hogy a tudás monopolizálása helyett az információs forradalom adta lehetőségekkel élve az ismereteket, a kultúrát mindenki számára hozzáférhetővé, fogyaszthatóvá tegye.
Nemzetünk jövőjét a természettudományos műveltségre, és az annak belső logikájából fakadó értékrendre kell alapozni, de nem kevésbé fontosak a szellemtudományok, a művészetek, amelyek megtanítanak egymás tiszteletére, együtt élni a természettel, és a tudomány eredményeinek ember- és környezetbarát felhasználásával. A jövőnek a humánumra, egymás tiszteletére, szeretetére kell épülnie, hogy csöppnyi földi létünk szépséggel, boldogsággal és szeretettel legyen teli.
A tudomány építkező jellegű, még aki Nobel-díjat kap, arról sem állíthatjuk, hogy az száz százalékban az ő érdeme. Felfedezését, elméletét bizonyosan mások munkájára is építette.
A megbocsátás fantasztikus tulajdonsága az emberi agynak. Ez adja meg a béke, a kiegyezés lehetőségét az emberek között.
Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből.
Az ajándékok ma anyagi értéket képviselnek, s elsikkad a lényeg: a szeretettel készített, egyénnek szóló meglepetés.
Az ember fiatal korában még hiheti, hogy élete során mindent képes megoldani, de életkora előrehaladtával, amint egyre többet tud (...), mindinkább találkozik az ismeretlennel.
Minél többet tud az ember, annál inkább érzi a kicsinységét ahhoz a tökéletességhez képest, amit a világ létezése jelent.
A tudomány lépésről lépésre tárja fel a mindenség titkait, egyre fantasztikusabb összefüggéseket ismer fel. És felmerül a kérdés: mindez véletlenül jött-e létre? Az ember eljut oda, hogy egy csodálatos alkotásról van szó, és itt belép - vagy nem lép be - a hit.
Előbb-utóbb minden természettudós beleütközik abba a problémába, hogy a kor tudományos színvonalán egy-egy kérdés megválaszolása lehetetlen. A kutató kénytelen a hit eszközéhez nyúlni, hogy továbbléphessen. Így válik a hit a természettudományos gondolkodásnak is valamilyen értelemben részévé.
Az ember pillanatnyi gyengeségeinek engedve, ha kicsiny mértékben is, de olykor elvétheti a helyes irányt. Az otthon őszinte légkörében az embert helyreigazíthatják. Ez nagy adomány. Megvéd attól, hogy visszatekintve életutamra, abban nagy vargabetűket lássak.
