Vihar Béla

Vihar Béla

(14 idézet)

1908. május 23. — 1978. november 24.
magyar költő, újságíró és tanár

Figyelés

Könyvek

Amikor egy könyv megjelenik, az író kérdést intéz a világhoz: akarjátok-e, hogy folytassam?

Aki egy verset nem olvasott el többször, az egyszer sem olvasta el.

A kultúra nem csak az ismeretek bizonyos mennyisége, hanem magatartás is. Talán elsősorban az.

Egyetlen embertelenség elkövetése annyi, mint a világ valamennyi embertelenségének igazolása.

Versolvasás: zenét hallunk szemünkkel.

Ki a barátom? Aki hozzásegít fejlődésemhez, gondolatokat sugall, alkotásra serkent. A többi csupán ráadás.

Mindig legyen benned egy megírásra váró költemény.

Az életnek csak akkor van értelme, ha érdemesnek véled feláldozni valamiért.

A fájdalom először olyan, akár a ránk zuhanó hegy. Összelapít. Aztán - csak ki kell várni - és egy napon porszemmé zsugorodik. (...) Előbb-utóbb minden baj elrendeződik. Csak éppen addig nem szabad és nem érdemes belehalni.

Az emlék titokzatos vándor. Egyik, másik olykor évekre, sőt évtizedekre is eltűnik előlünk, barangol a feledés kusza őserdejében, majd valaminő képzettársítás rejtélyes ösvényén visszatér, s bekopogtat tudatunk ajtaján.

Ami kedves, el kell veszítened,
hogy végképp megtaláld.

A hiány majd kivallja
mi vagy nekem, s mi voltam neked.

Ketten vagyunk a születéskor.
Ketten vagyunk a szerelemben.
Csak a halálban egyedül.

Hagyjatok magamra, hogy együtt legyek az egész világgal.

Néha akkor érintjük homlokunkkal a csillagot,
amikor lehajtjuk fejünk.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom