Victor Hugo

Napóleon a hadsereg szóval az ajkán halt meg. Lamarque utolsó szava a haza volt.

A társaságbeli emberek akkor gyújtják ki szellemüket, mikor a zenit kigyújtja csillagait.

Barátaim, vigyázzatok; legyetek könyörületesek a nők iránt.

Nincs két ember, aki könnyebben tenne mély hatást egymásra és olvadna össze, mint egy öreg pap és egy öreg katona. Alapjában véve egyfajta ember a kettő. Az egyik a földi hazáért áldozta fel magát, a másik a mennyei hazáért; nincs köztük más különbség.

Balsorsból lesz a férfi, s jómódból a szörnyeteg.

Az erény nem lakhat együtt a bűnnel anélkül, hogy ne veszítene szentségéből.

Hosszu fütty
fonja át
füstezüst
homlokát,
karcsu, rőt
háztetők
s csengettyűk
Párizsát.

Ha szeretünk, vagy szerettünk, ez elég. Ne kívánjunk többé semmit. Az élet kagylójának sötét redőiben más gyöngyöt nem találhatunk.

A jövő csak koldus kísértet, mindent ígér s nincs semmije.

Az ember hozzászokik a méreghez.

Az ostobaság csökkenését nevezzük haladásnak.

Egy életnek azok a legszebb évei, amelyeket még nem élt meg az ember.

Egy hadsereg inváziójának ellen lehet állni, de az eszmék inváziójának lehetetlen.

Van-e valaki, aki ne vette volna észre önmagán a lélek ama különös képességét, hogy a legviharosabb, a legszélsőségesebb helyzetekben is csaknem higgadtan tud okoskodni? Éppen ebben rejlik mindenütt jelenvalósággal bonyolított egységének csodája.

Mennél elvakultabb (...) a szenvedély, annál időtállóbb. És akkor a legszívósabb, amikor a legkevesebb benne az értelem.