Vavyan Fable

Vavyan Fable szerelmes idézetei

(105 idézet)

1956. március 20. —
eredeti nevén Molnár Éva, magyar regényíró

Figyelés

Könyvek

A szerelem olyan, mint az Isten, még senki sem találkozott vele személyesen.

A szerelem nem fenékig vidámpark.

Hosszabb ideje attól pánikolunk mindketten, hogy ez a köztünk zajló dolog, nevezzük szerelemnek, kétségbeejtően komolyra fordult, élet-halál fontosságúvá nőtt. Ezen a hőfokon az egyház, a pedagógusok és a szülők által belénk plántáltakkal siralmasan kevésre mennénk. Esetünkben már csakis a titkos lovagi kódexekben foglalt szent törvények érvényesek, mégpedig teljesen vagy sehogy alapon.

A szerelem ugyanaz a zenemű végtelenül sokféle hangszerelésben.

Hanyatt fekve bámultam a lüktető eget, és hihetetlenül természetesen hangzott, amikor magam elé súgtam: szeretem. De hát miért szereted? Azért, amit látok benne, és azért, amit belelátok.

Lelkem a lelkedé. Virágokat gyűjtök, térden állva átnyújtom neked. Verset írok. Felolvasom. Te verdeső pillákkal hallgatod, kebled hullámzik, pír önti el jobb és bal orcádat. Azután a kezedet nyújtod, de én nem merem megérinteni, mert tudom, hogy akkor elvesztem a fejem. Nem, talpra szökkenek, és kimenekülök a szabad levegőre, jeges ülőfürdőt veszek. Te meg ott állsz órákon át, kinyújtott kézzel, kebleid hullámoznak: egy hajóflottát is elringatnának. Hát ez a boldogság. Éljen az éteri, szűzi, folttalan szerelem!

Még mindig nem bírnám egyetlen epigrammában összefoglalni, mi az, hogy szerelem, szóltam.
- Fele titok, fele meglepetés - mondta, s magához húzott.

Vele kevés lesz egy-két együttlét (...). Vele semennyi ölelés sem sok vagy elegendő. Ez halálos vonzerő.

Egy ideje emésztem magam érted. Gondolom, nem tűnt fel. Sebaj, nekem nagyon is feltűnt. (...) Firtatni kezdte: ugyan miért nem eresztem a közelembe, miért menekülök előle? Hogyan is válaszolhattam volna? Mondjam, hogy beleszerettem a Holdba? A Napba? Nehogy azt hidd, hogy a nevedet suttogtam a párnámba elalvás előtt. Éppen csak ideges voltam és undok, nem akartam felfogni az okát.

Mit kellene röstellened azon, hogy negyven év után változatlanul bakfisos szenvedéllyel szereted szíved választottját? Hogy piti dolgokon begurulsz, hogy egy pici figyelmetlenség, hangyányi udvariatlanság úgy ki tud borítani, hogy a végletekig felhecceled magad? Hogy szereted az én tompa, süketecske, szórakozott, megvénült apámat? Légy büszke arra, hogy boldog vagy!

- Mellőzzük a nagy szavakat.
- Mellőzük. Meddig maradhatok?
- Míg az élet el nem választ.

Mivel nem egyenrangúak, tehát nem azonos téttel szeretnek, szüntelenül azon kéne fáradozniuk, hogy életben tartsák a frigyet. Na és? Nem alapvető ez a lobogó szerelmesek esetében is? Ha nem tesznek a tűzre, a láng kialszik. Ez evidencia.

A közhittel ellentétben sok szerelmi kapcsolatot nem fojt meg a házasság, inkább átformálja, megérleli, megnemesíti azokat. Az égig lobogó lángok parázslássá finomodnak, élethossziglan melengetik a feleket.

Ha megszerette is, pillanatokra sem szerelmesedett belé. (...) Eget-földet összeborító, érzéktébolyító, holtomiglan szerelme nem múlt el, még csak nem is szünetelt, csupán hátrafalazta azt a szívében.

Attól tartok, téged akarlak szeretni. Így döntöttem. És miért ne lehetne villámcsapásszerűen beleszeretni valakibe? Sokkal időigényesebb, hogy kiábránduljunk belőle.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom