Vavyan Fable

Vavyan Fable idézetei az érzelmekről

(44 idézet)

1956. március 20. —
eredeti nevén Molnár Éva, magyar regényíró

Figyelés

Könyvek

Hálát adtam az égnek, vagy annak, akit illet, hogy erős érzelmű férfira bukkantam, azután elátkoztam őt ugyanezért.

Azt hiszem, az a baj, hogy ritkán vagyunk egyforma hőfokon. Lehet, hogy ez nem is baj, csak nem tudjuk kezelni az érzelmi hőingadozásinkat.

Ha olykor kiadod magadból a fájdalmat, akkor nem hurcolod végig az életeden, ezen és az eljövendőkön. Érzelmeink azért vannak, hogy átéljük azokat, ugyanis gazdagítanak. Az átéletlen, elásott érzelmek betokozódnak, megmérgeznek.

Nem volt hajlandó beismerni, hogy kiábrándultságának vége, újfent sorsául rendelték, hogy éppúgy érezzen, mint oly sokan mások: fájjon, féljen, higgyen, bízzék, szeressen. Visszakapta a lángot, az éltető szenvedélyt, amely egyszerre képes gyönyörködtetésre és gyötrésre, egekbe röpíti s földbe döngöli megajándékozottját; nélküle bármekkora tehetség, szerelemértelem odavész, kiszárad, elhal. Ez az égés tölt meg élettel, ez szabadítja fel az alkotóerőt, a megismerés-átélés, a teljesség vágyát. Akiben e vulkán kialszik, akkor is halott, ha a teste tovább mozog.

- Tényleg az a tökéletes ember, aki teljesen konfliktus- és problémamentes?
- Nem, az a lobotómiás. (...) Ne sterilizáld az érzelmeidet. De tudjad, mikor nem szabad kimutatni ezt-azt.

Mindig irigykedik egymásra a két nem, a nappal és az éjszaka, a jó és a rossz, ettől olyan fantasztikus az egész! Minden szeretet más, csak a gyűlöletek egyformák.

Mindig ünnepnek érzem, ha együtt lehetünk, egyidejűleg azt is félem, hogy ez mennyire elveszíthető.

Figyelmesen körbejárjuk az épületet. Dísztégla-berakásos és lambériás falú szobákban, boltíves átjárókban lépdelünk. A régies ablakok előtt álló, dúsan párnázott padok a múltról mesélnek. Amikor az embereknek még volt idejük élni, ezeken ülve társalogtak, olvastak vagy elmélkedőn néztek kifelé a kertbe, engedvén, hogy átjárja őket a fény, az érzés, a gondolat. A hajdaniak megélték érzelmeiket, mi már csak menekülünk előlük.

Ha már léteznek olyan halandók, akik kiváltják belőlünk (...), akkor engedtessék olykor utálatot éreznünk. Azokat viszont sajnálom, akiket a gyűlölet megszáll és ellep. Rothasztó érzés.

Fontos, hogy életben tartsuk magunkban az egykori gyermeket. (...) Arra gondolok, fontosabb a szív, mint az ész. Ha dönteni kell, ebben a sorrendben latolgatok.

Minden kapcsolatban normális jelenség s nem vésztünet, hogy időnként jobb egyedül; hogy az érzelmek is vágynak pihenésre; fáradtságuk múlékony.

A szerelem kimeríthetetlen forrás. Határos a csodával, ha nem a csoda maga. Változatossága és színei vetekszenek a csillagok számával. Hasonlít a tengerhez; szépséget és fájdalmat bőven mér.

Amit magadba fojtasz, az belül alattomban tovább rág. És ha megszabadulsz egy-két nyavalyás görcstől, több hely jut az örömöknek.

Olvadékony érzelem az, amit ingyen ád az élet.

Megvesztegettem magamat, és szabadon eresztettem az érzelmeimet. Elárulhatom: nagyon jó. Persze, nem hiheted el, nem erről szól a világunk.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom