Vámpírnaplók

Mindig tudtam, hogy egy nap elveszítelek, de erre még nem állok készen. Ott lenne a helyed az egyetemi diplomaosztómon, veled kellene vitatkoznom, hogy milyen virágok legyenek az esküvőmön. Még sok-sok évi szülinapi ünnepség áll előttünk, vacsorák, karácsonyok és vadvízi túrák. Mindent akarok, azt akarom, hogy élj még a kedvemért. És tudom, hogy ez önzés, de ez az igazság.

Ha közeledben vagyok megőrülök, de ha nem vagy a közelemben, attól őrülök meg.

Határozottan te vagy a legjobb pasi, akit sohasem kaptam meg.

Azt hittem, az igaz szerelme vagyok, és összetörte a szívem.

Talán a szíved mélyén tudod, hogy ő volt életed nagy szerelme és nagy hiba volt szakítani vele.

Az emberséged az a dolog, amitől önmagad vagy. Ne mondj le róla!

Koncentrálj arra, mire vagy képes, és ne attól félj, amire nem.

Aki képes szeretni valakit, azt még meg lehet menteni.

A ballagás a legfontosabb esemény az életünkben, az ifjúságunk utolsó szertartása, a továbblépést jelképező rituálé.

Bármi is legyen a béke, ott van valahol.

Te vagy a lehető legjobb hatással rám. Szükségem van rád, mert jó vagy, és szükségem van a jóságra, mert anélkül iszonyú nagy a sötétség.

Szerintem valaki vagy a barátunk, vagy a szerelmünk, nem lehet mindkettő.

A remény mindenféle nevetséges, irreális helyzetekbe tudja sodorni az embert.

Te vagy messze a legjobb dolog, ami az életem (...) során történt velem. Az, hogy úgy halok meg, hogy tudom, hogy szerettek, és nem is akárki, hanem te szerettél (...), gyönyörű lezárása az életemnek.

Még meg sem köszöntem neked (...). Köszönöm, hogy megadtál nekem mindent, amire vágytam, szerelmet, ami felemészt, és szenvedélyt, kalandot. Nincs semmi más, amit úgy akarnék, mint hogy ez örökké tartson. De nem lehet. Most láthatlak utoljára, búcsút kell vennünk, szeretlek, de el kell engedjelek.