Vad Fruttik

Vad Fruttik

(45 idézet)

1996-ban alakult magyar zenekar

Figyelés

 IdőKedvencHossz

Utat tör magának minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Akkora gödröt ásatott velem a bánat,
izomból beletolnék egy panelházat.
Pedig a boldogság is karnyújtásnyira van,
csak azt elhajtották magzat koromban.

Néha jó, néha rossz, néha nem.
Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok - ott, ahol voltam - egyedül.

Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj,
Asszem, jól vagyok, a testem virul, a lelkem kicsit halott.

Nem hagyom magam, mert olyan lettem végre,
mint a lepke, akit megvadít egy villanykörte fénye.
Az izzószál varázsa úgy hipnotizálja,
hogy a pillangó a holdra száll,
nem pedig virágra.

Magam leszek a zúzmara,
a hóval olvadok.
Elillanok, akár a tél,
akár a sóhajok.

S mint gyümölcs a magvat,
Úgy hordozlak magamban.
Kimondanám, mint egy valódi költő,
Nem elkoptatott szavakkal,
De cukorba fullad a lángoló szív,
S azt bevonja édes sziruppal.
Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán,
Ott vagy a falat kenyérben,
Az esti olvasmány behajtott lapján,
A karomra harcolt névben.
Én nem látok mást, csak téged.

Fáj a fejem, a szívem túl nagy,
és nem tudom, nem tudom, hol vagy.
Forog a világ, elfolyik minden,
nekem senkim, de senkim sincsen.

Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki,
tán olyan lesz az is, mint elaludni.
Kérlek, oltsd le a villanyt, és én álmodom,
puha föld legyen a vánkosom.

Szüntelen keresem
a jobbik felemet.
A polcon találom,
formalinban lebeg.

Mélyebben lélegzem,
aztán nekifutok.
Kérlek, hogy ne kapj el,
zuhanni akarok.

Számolom a lépteimet,
ahogy elrohanok saját magam elől.

Nem kell naplemente
az őszi kertbe` a
puha plédek alatt.
A megfékezett tébolyból
csak mélyülő csend marad,
ami rád telepszik, majd maga alá gyűr,
hisz úgyis mindegy neked.
Inkább lágyan összeroppansz,
mert kitörni nem lehet.

Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem.
Nincsen cél, hiába is képzelem.
Nincsen út, nincs semmilyen történetem.
Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem.

Csak üldögélek tétlenül,
lekapcsolom magam.
Bámulok a semmibe,
így minden rendbe` van.

Míg vesztegel a pillanat,
idebent csak pörög
egy végtelen magnószalag
a szemhéjam mögött.

Nincsenek válaszaim,
én is befelé lesek.
Odabent se látok mást,
csak kérdéseket.

Kapcsolódó személy:

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom