Vad Fruttik

Vad Fruttik

(45 idézet)

1996-ban alakult magyar zenekar

Figyelés

Beengedtem egy állatot, amit megfékezni nem tudok.
Ha csengő szól, megébredek, de felébredni nem merek.
Kérdezem, mi kell neki, a választ ő sem ismeri.
- A lelkem vidd, az útba` van!
A lélek oly haszontalan.

Egyedül várod a buszod.
Bírod a magányt, mégis azt szeretnéd,
hogy minden este széles mosollyal
öleljen majd át a család.
Ezt melegíted fel magadnak
s a mikróban a fagyasztott kaját.

Dízelízű vad romantika.
Munkából ha busszal mész haza,
arcodat a hipermarketek
fényeiben megfürdeted.

A füled fülhallgatóval tele,
szól a rádióbarát zene.
A torkodban kiáltás feszül,
de nem tudod, mi mar belül.

Egy keringő a pohár körül,
mielőtt a világ elmerül
bennem, és belőlem integet.
De az üzenet nem kell senkinek.

Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem.
Nincsen cél, hiába is képzelem.
Nincsen út, nincs semmilyen történetem.
Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem.

Ha a felhők fölé futok,
fejemből a gondolatot
akkor se a szél fújja ki,
nekem kell kimozdítani.

Jönnek végtelen nyarak,
mikor ráolvad a Nap
az égre, és a múlt
már nem teher.

Szétesik pixelekre,
és hogyha élesebbre
állítom a képet,
akkor se bánt.

A torkom összeszorul,
járni alig bírok.
Az útra napfény borul,
ha rád gondolok, sírok.

Fáj a fejem, a szívem túl nagy,
és nem tudom, nem tudom, hol vagy.
Forog a világ, elfolyik minden,
nekem senkim, de senkim sincsen.

Menetrendszerű az agymosás,
és árnyaltabb, mint egy orwelli látomás.
Szemben az árral menetelek,
társakat keresek, erről énekelek.
Gerillák kérlek, vezessetek!
Harcolni akarok, de nem tudom, minek.
Mert ha olyan nagy lázadó leszek,
azt hiszem, még magamra is teszek.

Hervadó szépségű virágok között
utolsó dühével tombol a nyár.
Az élet árad, de bent a falak mögött
még ott lapít a sarokban a magány.

Oly távol vagy most tőlem,
valahol a szőnyeg peremén,
húzódj közelebb hozzám,
hadd hódítsalak meg én.
Kérlek, ne légy szégyenlős,
tudod, hogy nem vagyok nős.
Lágy édesség vár rád,
mikor csókra nyílik a szád.

Vasbetonba burkolódzik a vérkeringés.
A városlakó pulzust tapint, ez nem is kérdés.
Míg a millió közömbös kényelemben ül,
és a galambokkal szürkül.

Pár másodpercre azt is megértem,
mi az a végtelen,
de mikor megpróbálom elmagyarázni,
az egészet elfeledem.

Soha nem elég jó,
és sose lesz elég.
Csak elfáradni tudok,
pedig élvezni szeretnék.

Kapcsolódó személy:

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom