Tóth Krisztina

Tóth Krisztina

(81 idézet)

1967. december 5. —
magyar költő, író, műfordító

Figyelés

Könyvek

A sírás és a nevetés összemossa a korokat, egy fiatal nő éppen úgy zokog, mint egy idősebb, éppen csak a nagyon öregeket és a csecsemőket lehet elkülöníteni.

Bizonyos értelemben mi is olyanok vagyunk ám, mint a terhesek, csak éppen mi a rákot nevelgetjük itt magunkban, nagy különbség igazából nincs. Mindenki arról beszél, hogy az övé mit csinál, hogy fejlődik vagy stagnál éppen, mire mit reagált. Beszarok, de tényleg! Mintha kis, gonosz élőlényekről volna szó, akik a testünkön belül külön életet élnek, és folyamatos figyelmet, gondoskodást követelnek.

Az új pasi, mint megtudom, egy fejjel alacsonyabb a barátnőmnél. Ez nem jó jel, a kapcsolat egy bizonyos szakaszában, ebben biztos vagyok, törleszteni fogja ezt a tíz centit. Előbb-utóbb elégtételt vesz majd érte.

Nem lehet csak úgy felelőtlenül magára hagyni egy nőt egy kisgyerekkel, még akkor se, ha ő közben rátalált az igazira.

Örök kérdés: vajon az a jó stratégia, hogy egyvalamire fókuszálunk egész életünkben, a legtöbbet kihozva magunkból, vagy inkább próbáljunk meg berendezkedni több különböző otthonos szigeten is.

Van a fáradtságnak egy szintje, amikor csak a zabálás segít.

Az ember mindent akar egyszerre. Ezért mindig késésben van legalább egy területen.

Fura dolog ez az ötven év. Van egy emlékem, a szüleim vettek egy házat, odahívták a barátaikat. Ropi, italok, és ott voltam én is, az ötödikes, és világosan emlékszem, arra gondoltam: "úristen, minek építkeznek ezek, mindjárt meg fognak halni?". Öregnek tűntek. Ehhez képest most, ötvenévesen tele vagyok tervekkel.

Az ember meglepő dolgokkal tud szembesülni, ha rádöbben, ki vágyik át az ő életébe nosztalgiával, vagy kinek a vágya tárgya titokban.

Röhögök a "szépen megöregedni" típusú szlogeneken. Én rondán szeretnék fiatalodni! Az öregedésnek nem elsősorban az esztétikai része izgat.

Merülj, merülj, ne juss eszembe,
hogyha a nevem kérdezik,
ne gondoljak a te nevedre.

Kiraktalak a szívemben a képernyőre,
és az összes ikonom eltűnt tőle.
Nézlek egymagam - közben vívódom.
Légy a jelszavam! Légy a PIN-kódom!

Lemerül lassan ez az év is,
de bennünk mentve minden emlék.

Hihetetlen, milyen távolságokat képes bejárni az elme, miközben a test szinte magától, tőle függetlenedve működik.

Mégiscsak létezik valami titokzatos törvény, valami mélyebb igazságszolgáltatás, ami az átláthatatlan eseményeket és történeteket renddé alakítja.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom