Tony Parsons

Az "esély nincs rá" dolgokkal egy a baj: hogy néha bejönnek.

A független élet (...) egyben fájdalommentes élet is, vagy nem?

Semmi nem úgy működik, hogy puszit adunk rá, és már nem is fáj.

Lényegesen könnyebb sikereket elérni a munkában, mint a házasságban.

Senki nem lehet annyira egyedül, mint aki a gyerekével marad magára.

Csak annyira vagyunk hatékonyak, mint a legügyetlenebb munkatársunk.

Amikor a szerelemkészleted kifogy, (...) képes vagy bárki nélkül élni.

A vágy mindent virágba borít; a birtoklás elfonnyaszt és szürkévé tesz.

Most egy álomképbe vagy szerelmes, és ez a világ legveszélyesebb dolga.

Életed első felét a szüleid teszik tönkre (...), a második felét a gyerekeid.

Az ember mi mindenről mondhat le a szerettei kedvéért úgy, hogy még utána is szeretni tudja őket?

Próbálj meg két nőt szeretni, és a végén oda lyukadsz ki, hogy egyiküket sem szereted, legalábbis nem úgy, ahogy megérdemlik.

Amikor végre megérted, hogy nem halsz bele abba, ha összetörik a szíved, (...) az már csalhatatlanul jelzi, hogy középkorú lettél.

Ha a szíved csordultig telt, akkor már nem beszélsz - hanem énekelsz. És ha a szíved túlcsordul, akkor már nem énekelsz - hanem táncolsz.

Számtalan szép ember él a világon, milliók, akikbe beleszerethetsz. De olyan, akinek a szája tökéletesen illik a tiedhez, csak egy létezik.