Tommy Orange

(17 idézet)

1982. január 19. —
amerikai író

Figyelés

Könyvek

"Lyukas zokni a lelked, rossz is neked, meg jó is neked." (...) A lélek is attól egyéni, hogy elnyűtt, megviselt.

Azért ér el bennünket az, amit a legjobban el akarunk kerülni, mert az aggodalmunk miatt túl sok figyelmet szentelünk neki.

Az internet sok mindent nyújthat, de olyan honlap sose lesz, ami pótolja anyád társaságát.

A fiatalok mintha elfoglaltak volna mindent. Még a vezető pozíciójú öregek is úgy viselkednek, mint a fiatalok.

Bipolárisnak lenni olyan, mintha egy tapodtat se engednél. Mint aki eltüzeli a fejsze nyelét, hogy ne fázzon, de azzal a fejszével kellett volna fát vágnia, hogy meg ne fagyjon a hideg, sötét erdőben, amiből, és erre csak a végén jössz rá, sose jutsz ki.

Nem lehet beadni, hogy az élet jó, ha nem az.

Amikor belátjuk, hogy a saját életünket csak mi élhetjük, akkor kezdhetünk el változni napról napra.

Ha lehetőséged van nem gondolni a történelemre, vagy nem foglalkozni vele, akár jól, akár rosszul tanultad, vagy attól függetlenül, hogy megérdemli-e a vele való foglalkozást, akkor olyan hajó fedélzetén vagy, ahol előételeket szolgálnak fel, és felrázzák a párnádat, miközben a többiek a tengerben vannak, úsznak vagy fuldokolnak, vagy kis, felfújható tutajba kapaszkodnak, amit felváltva fújnak a kifulladt emberek, akiknek fogalmuk sincs, mi fán terem az előétel vagy a párna felrázása. Aztán valaki fent a jachton azt mondja: "Kár, hogy azok az emberek odalent lusták, és nem olyan okosak és ügyesek, mint mi, akik megépítettük magunknak ezeket az erős, nagy, elegáns hajókat, mi, akik úgy hajózunk a hét tengeren, akár a királyok." És akkor valaki más a fedélzeten olyasmit mond: "De az apádtól kaptad ezt a jachtot, és az ő szolgái hordják körbe az előételeket."

Ha békén hagyod az emlékeket, kivonattá mosódnak össze.

Vagyunk páran, akikben állandóan van egy érzés, hogy valami rosszat csináltunk. Hogy mi magunk vagyunk rosszak, vagy mi. Attól félünk, hogy megbüntetnek azért, akik mélyen belül vagyunk, azért, amit meg akarunk nevezni, de nem tudunk. Hát elrejtőzünk. Alkoholt iszunk, mert segít azt éreznünk, hogy magunkat adhatjuk, és hogy ne féljünk. De büntetjük magunkat vele. Amit legkevésbé akarunk, valamiért mindig az talál meg bennünket.

Előbb-utóbb (...) mind ott leszünk. A neten. Szerintem. Ha belegondolsz, már úgyis abba az irányba megy minden. Már úgyis (...) állandóan a telefonunkkal gondolkodunk és látunk.

Sírni akarsz, és úgy érzed, fogsz is, de tudod, hogy nem tudsz, hogy nem szabad. A sírás tönkretesz.

Az idő sose csinált mást, csak telt. Akármi volt.

Az a baj hittel, hogy eleve azt is hinned kell, hogy a hit majd segít, hinned kell a hitben.

1

A város zaja olyan, akár a háború zaja.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom