Thomas Mann

Az ördögnek nem nyújthatjuk a kisujjunkat úgy, hogy el ne kapja az egész kezünket, sőt az egész embert.

Ha valaki buta is, meg beteg is hozzá, ha ez a kettő összejön, ez talán a világon a legszomorúbb.

Minden út sokkal hosszabb, ha először tesszük meg, mint amikor már ismerjük.

Minden munka nehéz, amely megérdemli a munka nevet.

Az általánosan kötelező mértéket meghaladó rendkívüli teljesítményre hajlandónak lenni olyan korban, mely a "minek?" kérdésre nem tud kielégítő választ adni: ehhez vagy olyan fokú erkölcsi önállóság és közvetlenség kell, amely ritkán fordul elő, és már hősiesnek mondható - vagy pedig robusztus életerő.

Az ember nem csak egyéni életét éli, mint elkülönülő személy, hanem, tudatosan vagy öntudatlanul, kora és kortársai életét is.

Mint az idő, a tér is feledést szül: de olyan módon teszi ezt, hogy az ember személyét kioldja kapcsolataiból, eredeti és szabad állapotba helyezi, sőt még a pedánsból, a nyárspolgárból is szempillantás alatt amolyan csavargófélét csinál. Azt mondják, az idő a Léthe vize; de az idegen levegő is valami afféle ital, s ha hatása tán kevésbé alapos is, de annál gyorsabb.

Vajon mikor függött egy történet időkurtítón szórakoztató volta vagy unalmas hosszadalmassága a tértől s időtől, amelyet a történet elfoglal?

A királynak mindig igaza van... a legmagasabb személy fölötte áll minden szemrehányásnak.

Nincsen valami sok hitem, nem is nagyon gondolok a hitre, hanem sokkal inkább azokra a javakra, melyek a hit nélkül léteznek és sokkalta inkább a kételkedés termékei.

A hitetlenség csaknem még fontosabb, mint a hit. A hithez egy adag hitetlenség is tartozik.

Vannak, akik szükségszerűen tévútra jutnak, mivel számukra nincs is igazi ösvény.

A szabad ég alatt jól lehet kötetlenül álmodozni és tervezni: a pontos munkához egy szoba mennyezetének oltalmára van szükség.

A szerelemben adódnak félreértések, mondhatni, sehol sem olyan gyakoriak a félreértések, mint ezen a téren.

Kilenc esztendő lesújtó tapasztalatai megtanítottak kételkedni abban, hogy a Világ tiszta és töretlen akarattal küzd a Rossz ellen. Ha úgy tetszik, emigráns-pszichózisnak lehet ezt nevezni, sőt akár hitetlenségnek is. Hanem először is nyilván különbség van a Jóba vetett hit és a Jónak e Földön való győzelmébe vetett hit között, főleg ha a Jó nem is igen tudja, mit akar, a Rossz viszont nagyon is pontosan tudja.