 | Thomas Mann(215 idézet) |
Az az ember, aki beteg emberként él, az csak test, ez benne az embertelen és a megalázó... a legtöbb esetben nem jobb, mint egy holttest.
A lélek test nélkül éppoly embertelen és szörnyűséges, mint a test lélek nélkül, egyébként az első ritka kivétel, a második pedig szabályos jelenség.
Az ördögnek nem nyújthatjuk a kisujjunkat úgy, hogy el ne kapja az egész kezünket, sőt az egész embert.
Ha valaki buta is, meg beteg is hozzá, ha ez a kettő összejön, ez talán a világon a legszomorúbb.
Az általánosan kötelező mértéket meghaladó rendkívüli teljesítményre hajlandónak lenni olyan korban, mely a "minek?" kérdésre nem tud kielégítő választ adni: ehhez vagy olyan fokú erkölcsi önállóság és közvetlenség kell, amely ritkán fordul elő, és már hősiesnek mondható - vagy pedig robusztus életerő.
Az ember nem csak egyéni életét éli, mint elkülönülő személy, hanem, tudatosan vagy öntudatlanul, kora és kortársai életét is.
Mint az idő, a tér is feledést szül: de olyan módon teszi ezt, hogy az ember személyét kioldja kapcsolataiból, eredeti és szabad állapotba helyezi, sőt még a pedánsból, a nyárspolgárból is szempillantás alatt amolyan csavargófélét csinál. Azt mondják, az idő a Léthe vize; de az idegen levegő is valami afféle ital, s ha hatása tán kevésbé alapos is, de annál gyorsabb.
Vajon mikor függött egy történet időkurtítón szórakoztató volta vagy unalmas hosszadalmassága a tértől s időtől, amelyet a történet elfoglal?
Nincsen valami sok hitem, nem is nagyon gondolok a hitre, hanem sokkal inkább azokra a javakra, melyek a hit nélkül léteznek és sokkalta inkább a kételkedés termékei.