 | Thomas Mann(213 idézet) |
Test és szellem antitézisében a test a gonosz, az ördögi princípium, mert a test: természet, a természet pedig, a szellemmel, az értelemmel szembeállítva, ismétlem! ...a természet gonosz, misztikus és gonosz.
Rend és áttekintés az uralom kezdete, az ellenség addig igazán félelmetes, amíg ismeretlen.
Nincs annál fájdalmasabb, mint amikor szervi, állati részünk megakadályoz benne, hogy az értelmet szolgáljuk.
Mi az ember, s mily könnyen ámítja önnön lelkiismeretét! Milyen jól ért hozzá, hogy még a kötelesség szavából is a szenvedélyre való feljogosítást hallja ki!
Szépen írni (...) már majdnem annyit jelent, mint szépen gondolkozni, és ettől már csak egy lépés a szép cselekedet.
Az elnevezés, ha nem is kritikát, de mindig meghatározást jelent, azaz: beillesztést az ismertbe és megszokottba.
A muzsika fölébreszti az időt, bennünket az idő ínyenc élvezésére serkent, általában: ébreszt, serkent... ennyiből erkölcsös. A művészet annyiban erkölcsös, amennyiben serkent.
A zene felbecsülhetetlen, mint végső lelkesítő eszköz, mint felfelé és előre hajtó erő, ha a szellem elő van készítve hatására. De úgy kell lennie, hogy az irodalom megelőzze a zenét. A zene egymaga nem viszi előbbre a világot.
A tehetséges ifjú nem íratlan lap, nem: inkább olyan lap, amelyre láthatatlan vegytintával már minden fel van írva, a helyes csakúgy, mint a téves, és a nevelő dolga, hogy a helyeset minél határozottabban kifejlessze, az érvényesülni próbáló téveset azonban szakszerű behatással egyszer s mindenkorra kitörölje.
Az az ember, aki beteg emberként él, az csak test, ez benne az embertelen és a megalázó... a legtöbb esetben nem jobb, mint egy holttest.
A lélek test nélkül éppoly embertelen és szörnyűséges, mint a test lélek nélkül, egyébként az első ritka kivétel, a második pedig szabályos jelenség.